Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5. szám - Pethő Sándor: Botló drót
108 helyére, központi pártutasításra autóutat építettek. A rombolást elrendelők aligha ismerték a félig megélt történelem iróniáját. Ezért vélhetően meg sem fordult a fejükben, hogy újabb harminc év múlva a ház helyén egy olyan katedrális áll majd, melyben a 2000-ben szentté avatott cári családhoz imádkozhatnak a zarándokok. A múlt átírva megtagadása a kommunista ideológia lényegi eleme. Építészet- történeti szimbóluma a nowa hutai acélmű, melynek kohói 1949-től fél évszáza- don át az ezeréves püspöki székhely, Krakkó városában füstöltek. A múlt tagadása azonban nemcsak kifelé, hanem immanensen a mozgalom saját történetét illetően is jelen van. Szimbóluma az a bolsevik forradalom vezetőit ábrázoló csoportkép, melyről sorra retusálták Sztálin mellől az időközben árulónak nyilvánított és kivégzett első generációs forradalmárokat. A megtagadás nemcsak politikai gesztus, hanem – mivel a politika a személyes élet legmélyebb rétegeiig hatol – személyes, hétköznapi gyakorlat is. E tekintetben közvetlen megnyilvánulási formája a nyilvános önkritika, lélektani háttere pedig a „mától minden másképpen volt tegnap” intézményesített és kikényszerített cinizmusa. A múlt tagadásának igénye szívós: ironikus módon túlélte még a rendszer bukását is. Az első generációs posztkommunista elit kommunista nómenklatúrából érkező tagjai számára ugyanis új politikai önértelmezésük részévé vált : 1945 után Közép-Európában a kommunist a ideol ógia a történelmi múltat, az 1990-es évektől kezdve a posztkommunista elit érintett része pedig a saját politikai múltját próbálta végképp eltörölni. Az az ismeretlen szovjet tiszt, aki Kisszelmenc szovjet nevét adta, valószínűleg nem gondolta mindezt végig. Merőben gyakorlati szempontok vezethett ék: itt egy elfoglalt falu, amiről valamilyen néven mégiscsak meg kell emlékezni a napi hadijelentésben. Nehogy esetleg más is elfoglalja, vagy elfoglalatlan maradjon, netán valaki majd számon kérje, hogy miért nem mi foglaltuk el. Ha a lakói nem tudják megmondani a nevét, adunk neki saját nevet, és megnyálazott tintaceruzával, szögletes, nyomtatott cirill betűkkel be is írjuk rögtön a térkép megfelelő koordinátáinak metszéspontjába. Az eljárás, a hétköznapi észjárásnak abszurd, a katonai logika alapján érthető, a közép-európai történelem felől nézve pedig szimbolikus. Az a szovjet tiszt, akire a kisszelmenciek oroszként emlékeznek – jóllehet semmi sem bizonyítja, hogy a Szovjetunió nem valamelyik más, az orosz nyelvet a kisszelmencieknél alig jobban beszélő nemzetiségéhez tartozott –, akaratán kívül is történelmet írt. Nemcsak a térképen, a politikában, hanem a helyiek kollektív emlékezetében és lelkében is. Legalább fél évszázaddal meghosszabbította számukra a háborút. 3 (1) A birodalmi logika szükségképpen a politikai integráció, de nem okvetlenül a kulturális megsemmisítés logikája. A Szovjetunióba szakadt kisszelmencieknek nem ez volt a tapasztalata. Településük nevének elvétele, más országhoz csatolása után nyelvük, és ezen keresztül kulturális identitásuk felfüggesztetésére is kísérletet tett az új hatalom. Nem sikertelenül, de sokuk esetében nem is teljes sikerrel.
