Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 5. szám - Gion Nándor: Krisztus katonái a Görbe utcából (Gion Nándor hátra- hagyott írásai, V. rész – közreadja Kurcz Ádám István)

61

Az

asszony

bemegy

a

szobába.

Nagy

István

a

sebesülthöz

lép,

megnézi,

hátrál

egy

kicsit.

Kuka

Pali

az

ágyról

mutogat,

könyörög

valamiért

Nagy

Istvánnak,

aki

konokul

rázza

a

fejét.

Az

asszony

visszajön,

lepedőt

kezd

hasogatni,

a

lepedőcsíkokat

összehajtogatja,

Kuka

Pali

hasára

helyezi.

A

vér

mindjárt

átüt

a

fehér

lepedőn.

Kuka

Pali

tovább

könyörög

Nagy

Istvánnak.

Az

egy

ideig

még

tiltakozik,

aztán

elmosolyodik,

bólint.

Kuka

Pali

visszamo-

solyog.

Nagy

István

félretolja

a

feleségét.

Nagy István: Vezessük ki az udvarra.

Nagy Istvánné: Az udvarra?

Nagy István: Igen.

Nagy Istvánné: De hát...

Nagy

István

leinti.

Felsegítik

Kuka

Palit,

kivezetik

az

udvarra.

Nagy István: Engedd el.

Elengedik

Kuka

Palit,

az

görnyedten

áll

az

udvar

közepén.

Nagy

István

a

gang

széléhez

megy,

előveszi

a

forgópisztolyt,

elindul

a

sebesült

felé.

Nagy Istvánné: Mit akarsz csinálni?

Nagy István: Menj be!

Nagy Istvánné: Nem megyek!

Nagy István: L

egalább fordulj el.

Az

asszony

nem

mozdul.

Nagy

István

felemeli

a

pisztolyt,

lő,

Kuka

Pali

hátratántoro-

dik,

még

egyszer

lő,

Kuka

Pali

hanyatt

vágódik.

Nagy

István

leül

a

gang

szélére,

a

pisztolyt

nézi.

A

felesége

mellé

ül.

Nagy Istvánné: Megölted!

Nagy István: Ő kért rá. Nem akart szenvedni. Haldoklott már.

Nagy Istvánné: Haldoklott már.

Nagy István: Egyedül fogok őrt állni. Egy játékkard

dal meg egy játékpisztollyal.

Ebben is már csak egy golyó van. ------------------------------------------------------------------------------------------------------- LEJELENTÉS