Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5. szám - Gion Nándor: Krisztus katonái a Görbe utcából (Gion Nándor hátra- hagyott írásai, V. rész – közreadja Kurcz Ádám István)
59 Nagy István: Túl sokáig tartott. Szakács: (Harmatra mutat) Az ilyenek miatt tart sokáig. Régen megnyerhettük volna. De majd rendet csinálunk mi. Nagy István: Miért nem ültök le? Szakács: (Harmathoz) Vannak papírjaid? Harmat: Nincsenek. Nagy István: Idefigyeljetek, tökösök! Miért nem mentitek az irhátokat, amíg lehet? (Kuglichoz) Téged talán még kihúzhatlak a szarból. Szakács: Ma már három katonaszökevényt kivégeztünk. Nagy István: Egy napra untig elég. (Kuglichoz) Te is lőttél rájuk? Kuglic: Igen. Nagy István: Az baj. Akkor pucolj te is minél gyor sabban, mert fellógatnak. A Janit meg hagyjátok békében. Szakács oldalba rúgja az egyik nyulat, aztán int Harmatnak. Szakács: Kifelé! Nagy Istvánné: Szemét ember lett belőled, Szakács Gyuri. Szakács: Nevessetek ezen is. Ti mindenen tudtok nevetni. Tuszkolják kifelé Harmatot, Nagy István leteszi a kisfiút, fel áll. Nagy István: Mit akartok vele? Szakács: Ülj csak le szépen. Mindjárt visszajövünk. Kilökdösik Harmatot, Nagy István és felesége állva maradnak, a kis fiú felsír. Kintről rövid géppisztolysorozat hallatszik. Szakács és Kuglic csakhamar visszatér. Szakács kör- bejárja a szobát, megsimogatja a síró gyerek fejét, leveszi a kardot a falról. Nagy István: Lelőttétek? Szakács: Te is azt érdemelnéd. De lehet, hogy megúszod olcsóbban. Nagy Istvánék udvara. Az utcáról Kuka Pali jön be, az udvarban majdnem belebotlik Harmat holttestébe. Lehajol, vizsgálgatja. Azután lábujjhegyen a házhoz oson, halkan benyit a konyhába, onnan belép a szobába. Gyorsan kiiszkol az ud varra. A szobában Nagy Istvánné az ajtó előtt áll, gyűlölködve nézi Szakácsot. Nagy Istvánné: Ne merj az uramhoz nyúlni! Szakács durván félrelöki az asszonyt. Nagy István neki akar menni Szakácsnak. Nagy István: A kurva anyád! Kuglic elállja az útját, mellé nek szegezi a géppisztolyt, las san kituszkolja a szobából. Kimennek az udvarra. Szakács Nagy István torkának szegezi a kardot. Szakács: Ne mozdulj, mert átszúrom a torkodat. Szemének szegezi a kardot. Nagy István mozdulatlanul áll, oldalról Kuglic fogja rá a géppisztolyt. Szakács: Ne mozdulj, mert kiszúrom a szemedet. A gang felől eldördül két lövés. Szakács elvágódik, Kuglic sarkon fordul, még egy lövés, és ő is összecsuklik. Kuka Pali jön elő a sötétből, kezében a forgópisztoly. A házból kirohan Nagy Istvánné, megáll egy pillanatra, azután sírva férje nyakába borul. Nagy István: A tökös megmentette a bal fülemet. Nagy Istvánné: Mi történik itt velünk? Nagy István: Még mindig élünk.