Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 5. szám - Gion Nándor: Krisztus katonái a Görbe utcából (Gion Nándor hátra- hagyott írásai, V. rész – közreadja Kurcz Ádám István)

54

Nagy

Istvánné

a

parázsra

dobja

a

fenyőágat,

fehér

füst

száll

fel.

Kinti

kép.

Sűrű

hóesés,

fehér

minden.

------------------------------------------------------------------------------------------------------Téli

nap

egy

falusi

temetőben.

Bakos

temetése.

A

sír

mellett

csak

a

legközelebbi

hozzá-

tartozók

és

a

pap

áll.

Mögöttük

Nagy

István

és

Kuka

Pali,

kissé

távolabb

Szakács

György.

A

temetőkapu

közelében

Kuglic,

a

csendőr

ácsorog,

nem

tudni,

hogy

hivatalos

kiküldetés-

ben

a

gyászolókat

figyeli-e,

vagy

pedig

magánemberként

jött

egykori

barátja

temetésére.

A

koporsót

leengedik

a

sírba,

a

sírásók

kapkodva

kotorják

rá

a

földet.

Úgy

tűnik,

mindenki

sze

retné

mielőbb

befejezni

a

temetést.

Amikor

a

keresztet

is

felállítják,

gyorsan

szétszélednek.

Ismét

esni

kezd

a

hó.

------------------------------------------------------------------------------------------------------Tavaszi

délután.

Nagy

István

és

Kuka

Pali

ráérősen

ballagnak

az

utcán

Szenci

boltja

felé.

A

boltnál

megállnak,

a

falra

nagy

betűkkel

felírva:

Kitartás!

A

boltban

rádió

szól,

katonai

indulókat

sugároz.

Nagy

Istvánék

belépnek.

Négy-öt

ember

álldogál

a

boltban,

nem

vásárolni

jöttek,

a

rádióra

figyelnek.

A

boltos

a

pult

mögött

piszmog,

Nagy

István

odamegy

hozzá.

Nagy István

: Szépen kicifrázták a házát.

Szenci

: Sokkal szebb volt. Azt is írták, hogy „Éljen Szálasi!” De azt lemostam.

Nagy István

: A „Kitartást” meghagyta.

Szenci

: Egy kis lelkesedésre szükség van.

Nagy István

: Miért nem javította át „kiugrásra”?

Szenci

: Hiába.

Nagy István

: Povazsánszkiék egyre többen vannak. Az oroszok is egész közel

jöttek.

Szenci

: Szeretnek bennünket a barátaink.

Nagy István

:

Vannak még barátaink?

Szenci

:

Nagyon hűséges barátaink vannak. Csak kissé bizalmatlanok.

A

rádió

körül

álldogálók

is

felfigyelnek

a

beszélgetésük

re.

Az

egyik

megszólal:

I. férfi

: A németek megszállták Magyarországot.

Mindenki

hallgat,

egy

ideig

csak

a

rádióból

harsognak

az

indulók.

Nagy

István

Szencihez

fordul.

Nagy István

: Igaz ez?

I. férfi

: Fél órával ezelőtt bemondta a rádió.

Szenci

: Pestet már megszállták.

II. férfi

:

Eljönnek ide is hamarosan.

Szenci

: Akkor pedig nagyon cifra lesz a bolt fala. Nemcsak kívülről, belülről is.

Én meg éppen most rendeltem árut. Még lázmérőket is rendeltem. Leghülyébb

zsidó vagyok a környéken.

I. férfi

: S

ohasem láttam még lázmérőt. Kinek kell az?

Szenci

: Sokaknak.

Nagy István

: Előbb kellett volna rendelni lázmérőt.

Szenci

: Én vagyok a leghülyébb zsidó boltos a környéken.

Nagy

István

elsétál

az

ablakig,

kinéz

az

utcára.

Emberek

járkálnak

az

utcán,

felbukkan

Szakács

György

is.

Nagy

István

a

boltoshoz

fordul.

Nagy István

: Szakács Gyuri még mindig nem jár a maga boltjába?