Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 5. szám - Gion Nándor: Krisztus katonái a Görbe utcából (Gion Nándor hátra- hagyott írásai, V. rész – közreadja Kurcz Ádám István)

46

Nagy

István

megsimogatja

a

nyulat,

óvatosan

beteszi

a

másik

mellé.

Nagy István

: Csak egy szavába kerül, öregem, és levágom a másik fülét is.

Szenci

: Lehet, hogy nem ők voltak. Lehet, hogy valami részegek voltak.

Nagy István

: Az más. Akkor egyelőre még megmarad a Szakács Gyuri füle.

Szenci

most

Kuka

Pali

ténykedését

figyeli. Szenci

: A Kuka Pali maguknál lakik?

Nagy István

: Nem. De állandóan itt lóg nálunk. Nincs senkije. Itt meg jókat

röhögünk együtt. Már a feleségem is megszokta, néha már ő is velünk nevet.

Szenci

: Szeretném megkérni, hogy segítsen nekem elpakolni a boltban. De nem

tudok beszélni vele.

Nagy István

: Majd én megmondom neki. Csak előbb elintézzük a gangot.

Szenci

feje

eltűnik,

Nagy

István

odamegy

Kuka

Palihoz,

aki

már

kiemelte

a

gang

sze-

gélyéből

a

téglát,

és

egy

kis

üreget

kapart

alatta.

Az

asszony

is

előjön

a

házból.

Nagy Istvánné

: Mit csináltok tulajdonképpen? Minek az a lyuk?

Nagy István

: Ide fogjuk rejteni a forgópisztolyt. Majd mindjárt meglátod, hogy

milyen ra

vasz rejtekhely.

Nagy Istvánné

: Miért nem dobod inkább a kútba ezt a vacak pisztolyt? Egyszer

még bajunk lesz belőle.

Nagy István

: Háború van. Fel kell fegyverkeznünk.

Kuka

Pali

közben

előveszi

a

pisztolyt,

olajos

rongyba

csavarja,

belehelyezi

az

üregbe,

a

téglát

visszailleszti

a

helyére.

A

téglára

pár

régi,

cúgos

cipőt

tesz.

Aztán

megjátssza,

hogy

észrevét

lenül

előveszi

a

pisztolyt.

A

cipőket

félretolja,

kihúzza

a

téglát,

aztán

előkapja

a

pisztolyt,

és

röhögve

utánozza

a

lövöldözést.

Nagy

István

is

nevetni

kezd,

aztán

az

asszony

is

elneveti

magát.

Nagy Istvánné

: Mindig hülyéskedtek. Olyanok vagytok, mint a gyerekek. ------------------------------------------------------------------------------------------------------Késő

őszi

délután,

10-12

ember

álldogál

a

Szenci

boltja

előtt,

iszogatnak,

főleg

söröz-

nek.

Nagy

István

kivételével

a

Krisztus-katonák

is

ott

vannak

(Kuglic

csendőregyenruhá-

ban),

külön

csoportban

söröznek

(csupán

Szakács

nem

iszik).

Harmatot

fogják

körül,

aki

nagyon

le

törten

álldogál.

Kukoricával

megrakott

kétlovas

szekér

közeledik,

a

bakon

Nagy

István

ül

feleségével,

akinek

domborodó

hasa

előrehaladott

terhességről

árulkodik.

A

szekér

a

bolt

elé

ér,

megáll.

Bakos

odamegy

a

szekérhez.

Bakos

: Kiék ezek a szép lovak?

Nagy István

: Az öreg Firányié. Fél napra kölcsönadta őket. A télen széthasogattam neki néhány akácfa tuskót.

Bakos

: Harmat Janit behívták katonának.

Nagy

István

leugrik

a

szekérről.

Nagy István

: Hát akkor, vitéz úr, kérjen nekem is egy üveg sört az öreg tököstől.

Harmat

bemegy

a

boltba,

a

csendőregyenruhás

Kuglic

végignézi

Nagy

Istvánt.

Kuglic

: Elég koszos vagy, hallod-e. Krisztus katonájaként szebb voltál.

Nagy István

: Te is.

Bakos

végignézi

valamennyiüket.

Gúnyosan

megjegyzi:

Bakos

: Gyönyörűen nézünk ki mindannyian. A Görbe utcai Krisztus-katonák.

Nagy István

: A vitéz úr elég bánatosnak látszik.