Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5. szám - Mészáros Tibor: Márai Sándor a Szabad Európa Rádiónál (Emigráns publicisztika?)
38 természetesen a Rádiónak is alkalmazkodnia kell. […] Márai ezt nem vette figyelembe. Abból indult ki – nagyon helyesen –, hogy amikor elkezdte a műsorát, szabad kezet kapott abban, hogy miről és milyen véleményt nyilvánít. A hatvanas évek közepén azonban már előfordult, hogy nézetei, véleménye, – jóllehet ő volt felelős érte, az ő műsoraként hangzott el – némely kérdésben nem volt azonos azzal, amit a Rádió akkori műsorpolitikája előírt. Ez pedig hol az egyik, hol a másik oldalon kellemetlen érzéseket szült. A korábbi, zavarta- lan viszony megváltozott, és ismervén Márait, majdnem természetesnek is vettük, hogy ő magára nézve semmiféle korlátozó előírást vagy ajánlást nem fogad el. Ennek következ- tében inkább abbahagyta a munkát, semhogy esetleg alkalmazkodnia kelljen a pillanatnyi helyzetnek megfelelő műsorpolitikához.” 30 Önéletrajzában ugyanez a szerző ennél is konkrétabb okot nevezett meg, fájlalva, hogy nem történt semmilyen kísérlet az író rádiónál tartása érdekében: „ Márai úgy beszélt a kezdődő késő kádári politikáról, mint annak idején Rákosi és Gerő uralmáról. Amikor erre az író figyelmét felhívták, közölte, hogy a szabad szólás lehetőségé- nek feltételével kötött szerződést, és ehhez most is ragaszkodik. Kijelentette, hogy befejezi a SZER-ben végzett munkáját.” 31 Írónk tehát nem engedte, hogy beleszóljanak véleményébe vagy irányítsák azt, és mert az amerikai politikai irányvonal döntése következtében megváltozott a Kádár-rendszerhez való viszony, ezért ő maga is megelégelte, hogy a műsorellenőrző osztály jelentései miatt (amerikai utasításra) többször figyelmeztették őt. Márai Sándor SZER-nél eltöltött érája emigrációja kiemelkedően fontos időszaka: minden korlátozó tényező ellenére a folyamatos alkotás lehetőségét jelentette az egyébként az életpályán legszegényesebb New York-i időszakban. Nem lehetett olyan gazdag színben, témában, legfeljebb stílusban itt elhangzott felolvasásai sora, mert sem az ihletet adó élményanyag, sem az életforma, sem a száműzött sors nem engedte ezt. Rádiós publicisztikának tekinthetők jegyzetei, de a műfaj és a fentebb említett „szegényítő tényezők” korlátait is figyelembe véve. Elhangzott írásai alig jelentek meg nyomtatásban, s ennek nem feltétlenül az író volt akadálya, valószínűleg jogi kérdések állták útját a nyilvánosság e terének. Legtöbb felolvasása politikai témájú volt, s alig tudott arról szólni, ami az életében szép volt. Kár. 30 Egyszemélyes emigráció . Márai emlékek, töredékek. Miskolc. 2003. Bíbor. 92–93. 31 Borbándi Gyula: Két világban . Életem és pályám. Bp. 2003. Európa. 398.
