Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1. szám - Márton László: Az eposz és a regény határán (Tizedik kaland – részlet a Nibelung-énekből)
64 664 Nem ad ki hangot magából, egy árva szót se szól. Gunther nem látja őket, mégis tudhatja jól, hogy gyöngédségek közöttük legkevésbé sem esnek. Ahogy együtt vannak az ágyban, mondható keservesnek. 665 Siegfried úgy cselekszik, mintha ő volna Gunther, a hatalmas. Karjai közé szorítja a szép lányt, aki nem jutalmaz: Siegfriedet az ágyból kidobja, az egy közeli padra huppan, és egy zsámolyhoz csapódva, nagyot a feje koppan. 666 De máris felugrik a nagyerejű férfi. Most másképpen igyekszik a szűzhöz hozzáférni, hogy az magát megadja. De ő keményen emel rá kezet. Nem hiszem, hogy valaha is volt nő, aki ilyen jól védekezett. 667 Nem nyugszik a férfi. Nekiugrik a szűzlány: „Ne merészeld összetépni fehér hálóingemet, te hitvány! Goromba tahó vagy! De ezt most megkeserülöd! Megtanítlak a jó modorra!” A szűz rátarti szerfölött. 668 Karja közé préselte a bátor daliát. Az neki fájt. Össze akarta kötözni, mint múltkor a királyt, hogy végre nyugalma lehessen az ágyon. Amiért elszakadt az inge, dühöng, bosszúra vágyón. 669 Mit használ, hogy Siegfriedben oly nagy az elszántság, az erő? Nem bír ellenfelével: a szűz lesz a nyerő! Vonszolta a férfit magával. Még jó, hogy meg nem ölte! A fal és egy láda közé őt begyömöszölte. 670 „Basszus!” – gondolja a férfi. – „Ha most életemet vesztem egy szűzlány kezétől, nem lesz nő többet egy sem, aki férjeurának engedelmeskedik, ahogy van szokásban régtől fogva pedig!” 671 A király hallotta mindezt. Veszélyben a jóbarát! Siegfried iszonyú dühös volt. Szégyellte magát.
