Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 4. szám - Kelemen Zoltán: Széljegyzetek az öröm boldogságához (Blénesi Éva Faludy-monográfiájáról)
128 hetetlenül fontos, ugyanakkor lelki vigasz, sőt öngyógyítás, terápia. (56.) Villon-átköltései kapcsán jó érzékkel mutat rá, hogy „A Villon-átköltések megjelentetését Faludy igazi társadal- mi eseménnyé változtatta. A mai szóhasználattal élve, könyveivel tematizálta a közbeszédet.” (59.) Érdekes módon ezúttal sem marad el a reneszánszra való utalás, mivel hasonló tudatformáló tevékenységre a példát újfönt ebből a korszakból veszi. A pompeji strázsán kapcsán merül föl először Faludy kapcsán az epikus költő meghatározásának lehetősége. Véleményem szerint ez a kérdés lehet a Faludy-kutatás egyik legizgalmasabb területe. Az emlékek többszöri, eltérő műfajokban, sőt műnemekben történő földolgozása Faludy művészetének emblematikus mozzanata. Blénesi is ehhez mérten járja körül a kérdést. A Michelangelo utolsó imája című vers alapos elemzése sikeresen mutatja be Faludy műhelymunkáját, s meggyőzően utal műhelytitkaira. Ez az értelmezés világosan rámutat, hogy milyen eredményei lehetnek annak az aprólékos és körültekintő filológiai kutatómunkának, melyet a szerző végzett Faludy kapcsán. Messzemenően üdvözlendő Blénesi munkájának az a része is, melyben rámutat az erdélyi és a Trianon utáni magyarországi Faludy-recepció kultúrpolitikai vonatkozásainak markáns eltéréseire, melyekről eleddig talán nem esett elegendő szó a kritikai irodalomban. Ehhez a kérdéskörhöz kapcsolódik aztán a hazai Faludy-befogadástörténet legproblematikusabb jelensége, melyről a szerző figyelemre méltó körültekintéssel, ugyanakkor alapossággal, világosan ír. Szemmel látható az eltérés Faludy műveinek olvasói elfogadottsága és a kortárs kritika, különösen az irodalomtudomány általi földolgozottság között. Blénesi előítéletektől mentesen járja körül a témát, ugyanakkor megismerteti az olvasót saját, a témát illető véleményével is: a Faludy művészetének eliminálására irányuló kísérletek a tudományos recepciót szegényíthetik. A szerző Faludy-kutató műhely fölállítását sürgeti, mely kulturális és esztétikai szempontból egyaránt gyökeres fordulatot hozna költészetének hazai megítélésében, elsősorban az intézményesülés, a kritikai beszéd kiszélesedése és a kiadói politika megváltozása tekintetében. Egy efféle, ideálisként elképzelt kutatóműhely pluralizmusa – melyet a Paul Baran-féle modellel ír le Blénesi – lehetne a záloga az életmű további organikus létezésének, sőt későbbi fejlődésének. Az Olvass, bolyongj, szeress! nem pusztán Faludy életútjának és művészetének összegzésére vállalkozott, és nem csupán ezt a munkát végezte el. Lehetséges, hogy még jelentősebb az a jól megalapozott követelmény, melyet az eljövendő idők Faludy- recepciójával szemben támaszt. E számunkat nyomta és kötötte a Print 2000 Nyomda Kft. 6000 Kecskemét, Nyomda u. 8. Tel.: +36 76 501 240; Fax: +36 76 501 249 E-mail: info@print2000.hu www.print2000.hu Folyóiratunk megjelentetését az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alap támogatja.
