Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 4. szám - Murzsa Tímea: Palicsi Ágoston története (Tolnai Ottó: Szeméremékszerek – A két steril pohár)
125 A kötetnek a fentiek mellett van még egy nagyon izgalmas vonulata. Ez pedig az aktuálpolitikai réteg. Szó esik arról, hogy az „alternatív színházi kutyák is éhen vesznek, mert a főnök, valami Vadnyánszky, allergiás az alternatív színházkutyákra…” (117.), majd Orbán Viktor esetleges látogatásáról Orbánfalván, de a legizgalmasabb utalás talán a migrációra történik, melyben ez a peremterület különösen érintett: „hirtelen lefékezett egy száguldó kombi a kukoricás előtt. Kiugrott a sofőr, hátrasietett, kinyitotta a kocsi ajtatát, mire sok apró, majdhogynem gyerekszerű szíriai, afganisztáni, bangladesi, pakisztáni, líbiai, algériai, eritreai figura ugrált, pörgött ki belőle, akárha a prücskök, és pillanatok alatt szétszaladtak a kukoricásba.” (186.) Többször megjelennek, mintegy a háttérben, a határ mentén járó menekültek, sőt, még egy képzeletbeli gyeplabdacsapatot is verbuvál belőlük T. Olivér: AFGÁN AGÁROK . A migráció tapasztalására íródnak rá saját, korábbi élményei: „minden rezsimben, e rezsi- mek ilyen-olyan, kisebb-nagyobb irányváltásai alkalmával megszégyenítettek volt ott. A határon. Különösen, amikor két évre kitiltottak Magyarországról, s két év után menni akartam, de minden jel szerint még mindig nem mehettem, mert az adminisztráció nem tette volt egyértelművé a dolgot, és engem valami számomra furcsa arroganciával mindig visszatoloncoltak.” (118.) A vasfüggönyre való visszaemlékezés, a szögesdrót kerítés felhúzása pedig még egyértelműbb párhuzamot teremt a két léthelyzet között: „elaknásított sáv, szögesdrótgubancok meg őrtornyok, karaulák képezték az úgynevezett politikai-katonai vasfüggönyt” (250.). És mindehhez jön hozzá a jelenben lévő atrocitás: a főhőst egy félreértett mozdulat miatt a menekültek segítőjének könyvelik el, és beviszik kihallgatni. Saját történeteiben, melyeket színes irattartókban tart, próbálnak ellene terhelő bizonyítékot találni. A szituáció merőben kafkai, de nagyon jól reflektál jelenkorunk Magyarországára. Tolnai Ottó legújabb könyvében tehát ismét számos réteg rakódik egymásra, és számos történet rendelődik egymás mellé. A kötet szövete az azúrkék halinaszövet. „A motringolt kis fonallabdák, csipke- és szőnyegszemét, szifonbél-, kanül- és pinaillatú piercing- hullad é k, gyöngymorzsa immár szaporodni, keveredni kezdett, akárha egy óriási varródobozban, már csak egy tűpárna hiányzik belőle, mondta Kafga Ferike.” (371.) A történet Tolnai Ottónak és az ő Palicsának története, melyhez most hozzáíródik a jelen irreális tapasztalása, a határhelyzet újbóli megélése. A szövegben idézett Csáth Géza-naplóban megjelenített Palicsi Ágoston, a kisfiú, akit a hóban találnak meg, fején egy cetlivel, melyre annyi van írva: „Palicsi Ágoston”, pedig maga Tolnai Ottó. Ahogy félimaginárius infaustusai, Csáth Géza és Kosztolányi Dezső tervezik együtt megírni a kisfiú történetét: „Te […] majd kívülről figyeled Palicsi Ágostont, én pedig belülről… Na, most már azt hiszem, egyértelmű, mit is jelent innen írni…” (382.) [vö. a kötet mottójával: „Most már innen, Palicsról írok” – Csáth Géza] , úgy olvassuk mi is Tolnait magát a Szeméremékszerek első kötetén keresztül. Az azúrkék szövetbe így keveredik bele a rózsaszín: az író szemérmessége. (Jelenkor Kiadó, 2018)
