Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 4. szám - Faragó Kornélia: Az erőszak állapota (Sándor Iván legújabb regényéről)
119 közös történetüknek is része. A történések gyűjtőpontja mindig az aktuális fejezetcímben kiemelt szereplő. Más és más perspektív á jú, de egyformán fontos és jelentős ráközelítések ezek, olyan részletek kíséretében, amelyekkel új vetületeikben mérhetjük fel a már ismert alapkérdéseket. A regény pontos kidolgozású dramaturgiája a narratív rend ilyetén feldarabolásával teszi lehetővé, hogy a különböző személyi pozíciók irányából tett közelítési kísérletek érintkezzenek , és valamiként összehangolódjonak. Hogy a Másik sorsa mindig tükörként szolgálhasson. Hogy az elbeszélés Hérodotosszal taníthassa: „meg kell ismerni a másik embert, hogy magunkat is megismerhessük” (166). S minthogy a világértés problémája mindvégig a háborúhoz kapcsolódik, beható vizsgálat alá helyeződik, hogy az erőszak állapotához fűződő helyzetek mit tanítanak a másik ember megismeréséről, megismerhetőségéről. Azok a jelentések, amelyek ezen az elemen belül jönnek létre, különös er ővel jellemzik a narráció alpavető szándékait és beszédmódját. Narratív szituáció és eljárás egybehangolhatóságát kutatja a regény akkor is, amikor az írásképi szakadozottsággal teszi fel a kérdést, hogyan színre vinni, a szöveg felületén is, a krízis jelenségek zaklatott dinamikáját.
