Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1. szám - Márton László: Az eposz és a regény határán (Tizedik kaland – részlet a Nibelung-énekből)
62 649 Szólt Siegfried úr: „Lehetsz még kárpótolva kéjjel. Nem egyformaképpen boldogultunk az éjjel. Szívemben Kriemhild, a húgod magamnak sem hagy helyet. Brünhild úrnőt ma éjjel magadévá kell, hogy tegyed!” 650 Hozzáfűzte: „A hálószobádba megyek ma este. Rajtam lesz a ködsüveg, amelytől az embernek nem látszik a teste, hogy ravasz cselemet észre ne vegye senki. De előbb a kamarásaidnak kell szállásukra menni. 651 Az apródok kezében tartott gyertyát kioltom: ebből fog kitűnni közeli voltom. Szolgálatodra állok, hogy a nőt legyűrjem, és tiéd legyen ma éjjel, vagy a halált eltűrjem.” 652 „Jó lesz, annyi korlátozással” – szólt erre a király –, hogy a hitvesemmel semmiképpen se hálj. Ám ettől eltekintve, szabad kézzel cselekszel. Ha megölöd is a rettenetes nőt, a büntetéstől megmenekszel.” 653 „Így legyen!” – felelte Siegfried. – „Becsületemre mondom, nem teszem őt magamévá. Nincs más nőre gondom, csak húgodra, aki több nekem, mint bármiféle nő. Hitt a király az érvnek, amellyel Siegfried hozakodott elő. 654 A sok lovagi torna öröm és bosszúság. Tilalom alá kerülnek csörömpölések, tusák. Szólítják a nagyterembe a hölgyeket. Útjukból a kamarások félretolják a népet, ha lehet. 655 Paripától és vitéztől az udvar kiürül. A két úrnő oldalára egy-egy püspök kerül. A hölgyeket a két királyhoz az asztal mellé vezetik. Őket a nagyterembe kiváló férfiak követik. 656 A király, ahogy ott ül, jókedvvel csupa jót vár. Amit ígért neki Siegfried, az esze csak azon jár.
