Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 4. szám - Nagy István művei
104 bele abba, hogy a nyugalmas vízfelületet akár moccanatlan alföldi tájnak is láttathatja. A Téli Bakony , 1926 kompozíciónak párdarabja a valamivel kisebb méretű testvérkép, a bajai múzeumban őrzött Tél a Bakonyban , 1926 című alkotása. 71 Nagy István többször járt a Bakonyban, de ez talán az első téli rácsodálkozások nagyvonalú összefoglalása: átlósan magasra húzott havas hegyoldalba kapaszkodó bokrok. Az Ősz a Bakonyban már később, talán 1927–28-ban keletkezhetett. A festmény színhangja átszűrtebb, éteribb is, egyértelműen utal a festő utolsó alkotói korszakában keletkezett emlékezetképekre. Bármely festő családjánál a megmaradt művek között elő szoktak bukkanni a családtagokat és magát az alkotót ábrázoló (önarckép vagy róla készült) alkotások. Nagy Istvánnak a Feleségem című arcképe hagyományos, majdhogynem akadémikus portréfölfogásban készült. Szembenézeti mellkép, szolid színvilág, a ruházat disztingváltan részletező (csipkék) megjelenítésével, az arc leíró jellegű, szinte érzelemmentes bemutatásával tűnik ki. Készülésének idejéül a házasságkötésük előtti évet, éveket (1923–24) tételezzük. A Feleségem , 1926 című festménye már a házasságkötésük után (többek szerint az ábrázolt viselős) született. Az enteriőrbe háttal elhelyezett asszony fölhúzott bal vállával a kompozíció diagonalitását erősíti, míg a lehunyt szemű, befelé figyelő arcot profilban jeleníti meg. A szokatlan tartás és az elmélyültséget sejtető arckifejezés mintha valamilyen egyedi állapot leképezése lenne. Nagy Istvánné más kompozíciókon modellje is, ilyen mű a Feleségem ernyővel című szénrajza. Fiáról, Istvánról két festménye is fönnmaradt. Az István fiam , 1931 sötét háttér előtt megjelenített szembenézetű portré. A Pista fiam zöld sapkában , 1931 című kompozíció választékos színhasználatával, elhúzott barettjével és mosolygós- fénylő, huncut szemével a legjobb, szeretettel ábrázolt gyerekportrévá emeli az alkotást. A kollekció portréinak a csúcspontja, Nagy István portréművészetének kvalitásos darabja a Barna kendős menyecske című, föltehetően 1930 körül keletkezett festménye. Ez a festő reprezentatív portréi sorában egy kis csoporthoz tartozik: a fejkendős, szemben ülő, az ölében nyugvó kezében valamit tartó típushoz. Itt a kék háttér előtt az okker és barna, valamint a fehér blúz kékes árnyalata mesteri színkezelést és színharmóniát mutatnak. Az ábrázolt kezénél lévő könyv talán biblia vagy imádságoskönyv. 72 Nagy István több mint fél évtizedes távollét után 1925-ben Erdélybe megy, a szülőföldjére, s ezt követően több éven át voltak kiállításai Kolozsváron s más városokban, a magyar sajtó fölfedezte, és román művészek (Aurel Ciupe, Demian Tassy, Lucian Blaga stb.) is ünnepelték művészetét. Octavian Goga meghívja csucsai kastélyába, és a házigazdát, majd a feleségét, Venturia Gogát 73 is megfesti, 1926–27-ben. A tájképei között is szokatlan álló formájú tájképén, Csucsa , 1926 talán az első, friss tájélményét rögzítette a szinte megjárhatatlanul meredek, fenyegető partoldal megörökítésével. A befejezetlen Erdőbelső szénrajz ugyancsak állókép, a Mély út Porván című pasztellkép szerkezeti sémáját ismétli. 74 A Boglyák című pasztellkép lágyabb lankáin megjelenített kúpos szénacsomók világos modellálású, áttetszőbb, fénnyel telítettebb színvilága mintha az utolsó, a bajai korszakra 75 vallana. Arra az időszakra, amikor „emlékké finomodva jelennek meg a képein a gyermekkor tájai, fenyegetően tornyosuló sziklaóriások, kopár lankák, harsogva rohanó, sötét vizű hegyi patakok, 71 Tél a Bakonyban , 1926, papír, pasztell, 48×62 cm, j. j. l.: Nagy István Türr István Múzeum, ltsz.: 69. 2. 5. 72 Rokon darabjai: Narancsos menyecske , Menyecske – mindkettő 1930 körül keletkezett. Solymár 1977. 196., 197. 73 Venturia Goga Nagy Istvánról. Lóránth–Sümegi 2007. 85. 74 Solymár 1977. 166. 75 Késmárky Mária: Nagy István Baján . Forrás, 1974. szeptember, VI. évf. 9. sz. 74–84, Uö: Újabb adatok Nagy István bajai éveiről . Forrás, 1979. december, XI. évf. 12. sz. 70–74.
