Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 4. szám - Sümegi György: Nagy István festőművész és életműve – ma
79 körülmények is közrejátszhattak benne (pl. Nagy István tervezett bukaresti kiállításának az elmaradása). Ugyanakkor távoli összefüggésként említhető az is, hogy egy bukaresti ügyvéd nagyobb mennyiségű Nagy István-mű tulajdonosa lett (e kollekcióból az elmúlt évtizedekben sem bukkantak föl művek). Ezek megnyugtató bizonyossággal egyelőre nem megválaszolható kérdések. Az Erdélyből, Romániából közvetített Nagy István-kép hasonlóan, számos hasonló hiányt és ellentmondást is tartalmaz, ám ezeket az elsősorban Nagy István művészetének erdélyi vonatkozásait tárgyaló összefoglaló sem tudja föloldani, nem mutatja be. 4 Sőt ’az Erdélyben egyöntetűen nagyra értékelték Nagy István művészetét’ kijelentésbe dis zszonáns, eddig be nem mutatott hangok is vegyültek. Pl. Bálint Zoltán, az Erdélyi Szemle publicistája durva elutasításában erősen kritizálja a Nagy István mellé álló, művészetét támogató kolozsvári sajtót: „a jó üzlet bizonyosságával segítik a régi kolozsvári művészek fölé- nyes félrelökdösésével egyre fokozódó népszerűséghez ezt a fölöslegesen túlbecsült művészt” . Bálint vehemensen folytatja: „még a magyar művészek között is csak másodrangúnak osztályozhatjuk. Új dolgok produkálására nem elég erős kultúrájú, kort jelző továbbfejlődési képességeket szánal- masan nélkülöző, akadémikus doktrinákon kérődző, valami keveset mindenünnen felcsipegető, de mégiscsak megrekedt művész, aki /…/ még a természetkopírozásnál tétlenkedik a továbbjutásnak minden ígéretes eredménye nélkül. Unalmasan egyforma, sötét képei, körvonal nélküli arcképei széj- jelmállanak, s minden színt egymásba ömlesztő, egysíkú, szürke folt éktelenkedik a formák helyén.” 5 Bálint Zoltán rosszindulatúan elfogult, föltehetően az új művészeti irányok, az izmusok és Kassákék aktivizmusa talaján megszilárdult nézőpontja kirívó Nagy Istvánnak a korabeli erdélyi fogadtatásából. Éppen azért kell idézni, mert Nagy István erdélyi recepciójában nem említik. A zömében elismerő hangba, a föltétlen megbecsülő értékelésbe azonban belefonódott egy fontos másik, egy elismerő, de sajnos részletesen ki nem fejtett vélekedés, amit Kós Károly fogalmazott meg a maga tételszerűségében is a legtalányosabban: „Nagy István tájképeinél erdélyibben egyéni tájképeket még nem láttam.” 6 Azóta is a levegőben van az erdélyi (Kósnál középfokban: „erdélyibben egyéni”) tájkép mibenlétének, képi összetevőinek, festői és strukturális specifikumainak a meghatározása. Talán ab ovo bele kellene értenünk a „székely festőiskola” tájkép-produktumaiba, ám mindeddig stílusjegyei és alkotói rokonvonásai alapján ezt sem definiálták. 7 Hans Loew 1958-ban írta özv. Nagy Istvánnénak: „évek óta harcolok a Nagy István- monográfiáért” , 8 vagyis Lucian Blaga könyvterve után az 1950-es években ismét fölmerült egy Nagy István művészetéről szóló, most már tudományos monográfia terve. A tervkovácsoló Hans Loew szorgalmasan összegyűjtött, fontos adatokból megírta a Nagy István festészetének kezdetei című hosszabb tanulmányát, és ennek megjelenése után nem sokkal kér segítséget özv. Nagy Istvánnétól a művész életútja és művészete addig 4 Murádin Jenő: Nagy István . Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984. 5 Bálint Zoltán: Nagy István . Erdélyi Szemle, 1919. szept. 7. ötödik évf. XXXIII. sz. 471–472. Az Erdélyi Szemle Mátis Teutsch János- és Uitz Béla-műveket reprodukált, a futuristákról, Kassák Lajosról és az új művészetről közölt írást ezidőtt. – A cikkre Tímár Árpád művészettörténész hívta föl a figyelmemet, amit ezúton is megköszönök. 6 Kós Károly: Nagy István . Erdélyi Helikon, 1928. június, I. évf. 2. sz. 164. 7 A fogalom genezise talán itt érhető tetten: „nagyon jól esett nekünk Nagy Imre nyugtalankodása, hogy a székely területeken festőiskolát kell alapítani” . Molter Károly: Székely festőiskola. Erdélyi Helikon, 1941. augusztus, XIV. évf. 8. sz. 540–541. 8 „Ugyancsak gyűjteményes kiállítást is akarunk rendezni” írta Hans Loew özv. Nagy Istvánnénak 1958. V. 19. Azt is jelzi, hogy „megjelent a /…/ Korunk 1958. 2-ik számában egy Nagy István tanulmányomnak az első része” . (A levél másolata a szerző tulajdonában.)
