Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1. szám - Márton László: Az eposz és a regény határán (Tizedik kaland – részlet a Nibelung-énekből)
56 605 Így szólt: „Jusson eszedbe, arra adtál kezet, hogy: ha Brünhilda úrnőt elnyered és viszed, a húgodat én kapom meg. Mit ér az esküd: lássam! Kiálltam sok veszedelmet ebben az utazásban!” 606 Szólt a király: „Jogos szó az emlékeztető. Kezemet esküre emeltem: nem leszek hitszegő! Ügyedben megsegítlek, ha nem bukom belé.” Kriemhildnek üzennek: járuljon a király elé. 607 Szép udvarhölgyeivel jön Kriemhild a terembe. Giselher a lépcsőn leugrik, és fordul vele szembe: „Ezeket a lányokat mind küldd vissza hamar! Beszélni a király úr csak a húgommal akar!” 608 Kriemhildet odavitték, ahol ült a király. Álltak a nagyteremben lovagok, sokféle táj szülöttei: őket arra kérték, hogy maradjanak állva. Brünhild úrnő odalépett az asztalhoz, a király oldalára. 609 Így szólt Gunther király úr: „Húgom, te gyönyörű, váltsd be, amire szavamat adtam: jóságod mély gyökerű! Egy lovagnak ígértelek, és ha leszel a felesége, úgy akararatomat nagy hűséggel viszed végbe!” 610 Így felelt a nemes szűz: „Bátyám, aki vagy nekem, nem kell könyörögnöd, én úgyis azt teszem, amit nekem parancsolsz. Így az beteljesül. Annak leszek felesége, akit kijelölsz férjemül.” 611 Szerető tekintetétől Siegfried elpirul. Szolgálatára készen, Kriemhild elé vonul. Gunther szólítja őket a belső körbe lépni. Kriemhildtől kérdi, kell-e férjül neki ez a férfi. 612 Lányos zavarában a szép szűz hallgatott, de Siegfriednek az is már nagy örömöt adott,
