Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 4. szám - Hász-Fehér Katalin: „De lelke ott lesz a viadaltéren” (Arany János és az irodalomhoz való közelítés perspektívái)
42 értelmezés, kánonalkotás. Ezeket a területeket sorolja fel Toldy Ferenc is 1826-ban, amikor – Kisfaludy Károly nyomán – az Élet és Literatúra című, Szemere Pál által szerkesztett folyóiratban, a kritikavita XIII. részében összefoglalja e tevékenység lényegét. 24 Hasonló feladatokat nevez meg Erdélyi János és Greguss Ágost 1856-ban, az Arany János Kisebb költeményei ről szóló bírálatának elején. 25 Ez az értelmezés ugyanakkor folyamatosan viták kereszttüzében is áll, újra és újra megismétlődnek az objektivitásról és elfogultságról szóló kételyek, megkérdőjeleződik a kritikus személyének, pozíciójának legitimitása, az egész tevékenység jellegének, hatáskörének, irányának megrajzolása. Egyetlen irodalomtudományos beszédmód sem rendelkezik annyi önreflexióval és olyan erős metadiskurzussal, mint a kritikai, s ezek egyidejűleg is egymást kizáró, egymásnak ellentmondó véleményeket tartanak életben. A kritikáról szóló elméletek területileg, kulturálisan és irányzatoktól függően is változók. Az angolszász irodalomban a „criticism” tágabb jelentésű, mint a német folyóirat- kritikára értett „recenzió”: René Wellek például elméleti tevékenységet ért alatta, mely az irodalmi ízlés egészét érintő, befolyásoló elméletek fejtegetése révén az irodalom létmódjára, funkciójára, működési elveire vonatkozik. Említett tanulmányában Roland Barthes a kritikát közbülső helyre állítja az irodalomtudomány és szövegolvasás között. Vannak olyan amerikai elméletek – Northrop Fry nevét lehet példaként említeni –, melyek a fogalom jelentését a világszemlélet és filozófia szintjéig tágítják. A magyar irodalomban a kritika – a német modellt követve – gyakorlati tevékenységnek számít, és legfontosabb szerepe mindig is az értékelés és irodalompolitikai kánonformálás volt. Így gondolkodott róla már Kazinczy, ez volt a szerepe Toldy Ferencnél, Erdélyi Jánosnál és Gyulai Pálnál, és ez maradt a fő területe a 20. századi folyóiratokban is. A legújabb kritikaviták szintén ezt a szerepét járták körül az utóbbi két évtizedben. 26 Ilyen sokrétű történeti és kortárs vélemény közepette nehéz meghatározni, hogy mi jellemzi a kritikai beszédmód fogalmát. Roland Barthes tagadja a kommentárviszonyt (dialogikus viszonyt) a kritika és az irodalmi mű között, amikor a kritikát a szépíráshoz hasonló autonóm, értelmezésre váró írott szövegként definiálja. 27 A magunk részéről nem követjük őt ezen az úton, noha elismerjük az ilyen szöveg létezését, csak éppen a filozófiai beszédmódhoz értjük hozzá. A kritikai beszéd, véleményünk szerint, a dialogikus típusú beszédhez tartozik, mely legalábbis tud róla, hogy létezik egy másik szöveg, ideális esetben pedig párbeszédre is lép vele. Ebben a vonásában hasonlít a filológiai beszédmódra, most azonban termékenyebbnek tűnik, ha a hasonlóságok helyett a különbségeket ves zszük szemügyre. Eltéréseikre – abban az esetben, ha a kritikus figyelme esetleg egy szöveg felé fordulna – Barthes a következő példát hozza fel: 24 Toldy Ferenc, XIII. [A kritikáról], Élet és Literatúra, 1826, Első, második, harmad’ negyedik rész, Pesten, Petrózai Trattner Mátyásnál, 1826, 305.; Kisfaludy Károly, Kritikai jegyzetek X, A józan kritika = Kisfaludi Kisfaludy Károly Minden munkái , Hetedik, bővített kiadás, s. a. r. Bánóczi József, VI. k., Budapest, Franklin-Társulat, 1893, 58. L ás d még Korompay H. János, A szépirodalom intézményesítője (Toldy Ferenc) = Uő., A „jellemzetes” irodalom jegyében – Az 1840-es évek irodalomkritikai gondolkodása , Akadémiai Kiadó – Universitas Kiadó, Budapest, 1998, 27–63. 25 Erdélyi János, Arany János Kisebb költeményei = Erdélyi János válogatott művei , Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1986, 480–540. (Eredetileg: Pesti Napló, 1856. aug. 26–29., aug. 31., szept. 2–3.; más Erdélyi-kötetben: Pályák és pálmák , Budapest, 1886, 355–439.); Greguss Ágost, Arany János kisebb költeményei , Pesti Napló, 1856. máj. 31., jún. 4., 10., 15., 22. 26 Kötetben két gyűjtemény jelent meg e vitákból: Bárány Tibor, Rónai András szerk., Az olvasó lázadása? – Kritika, vita, internet , Kalligram, Budapest, 2008; Takáts József, Kritikus minták , Kalligram, Budapest, 2009. 27 Barthes, i. m .
