Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 4. szám - Mohai V. Lajos: „Ahonnan a hársfák illata kiragad; Panasztöredékek; A curriculum vitae-ciklusból (versek)

33

békesség

fizetsége

nehéz,

hiába

kölyökkéz-fészke

cinkéknek:

a

halál

öröknaptára

orgonahullásban

pörgeti

lapjait.

A palakék égre lámpák lobbantak

A

palakék

égre

lámpák

lobbantak,

a

vascilinderek

alól

bogarak

pattogtak

szanaszét;

izzó

platniról

a

tűz-gömböcskék

világító

csillag-serege;

az

eszmélés

ideje

jött

el,

alkonysugarak

ezüstcsíkjába

torkollt

minden

út

eleje,

az

ősz

zsírkréta-fénye

odaragadt;

a

kőkereszt

festékét

olvadó

hólé

mosta

le,

a

kertek

esőjét

hollókárogás

dagasztotta;

érlelte

a

felnőttkor

gyümölcsét

a

világ:

higgadtan

rajzolt

angyal-címereket

az

éjszaka

homokjába.

A madárfészkek halálélménye kimerít

Kocsonyásodni

kezdtek

a

szilvaszemek.

Az

alvadó

fény

csontszilánkjai

diólevelekről

hullanak,

november

hidegvágója

alatt

jön

a

hó;

a

padlások

zaja

lassan

elcsendesedik.

Föladták

a

tél

csomagját,

mindent

ellep

a

fehér,

mélyre

süpped

a

lábnyom,

a

madárfészkek

halálélménye

kimerít.

Magányos

ablakokra

zárul

az

éj,

a

kamrákba

kitett

agyagedényre

Hold

ül;

november

hidegvágója

alatt

jön

a

hó,

az

angyalokra

várunk,

szeretet-töredékre,

menedékül.