Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Staar Gyula: Összetartozás (A Forrás és a Természet Világa)
172 ményéből, a Himnusz hazából: Rakosgatok félig vakon / bronztű sisak üres flakon / lókoponya lúd mellcsontja/törött mondat kettőspontja / ami lenn volt itt van felül / mind az egész összevegyül / kő nyílhegyek kengyelvasak / töltényhüvely tejestasak… ” 2004-ben újabb nagy összefogásra készülődtünk. Közeledett nyáron Vekerdi László nyolcvanadik születésnapja. Újabb lehetőség arra, hogy általa, őt köszöntve megmutassuk, mennyire összetartozik a humán és a természettudományos kultúra. A Természet Világa egy Vekerdi-különszám megjelentetését tervezte, melyhez Füzi László, Herczeg János, Monostori Imre és Olasz Sándor , a kecskeméti Forrás , a budapesti Élet és Tudomány , a tatabányai Új Forrás és a szegedi Tiszatáj főszerkesztőitől is kértem írásokat. Öröm volt építgetni ezt a meglepetésnek szánt kiadványt , egyvalamivel azonban nem számoltam: Vekerdi László irtózott attól, hogy őt ünnepeljék, hogy bármiféle díjat a nyakába akasszanak. A nagy tervezget ést nem lehetett sokáig titokban tartani , valahonnan megtudta, hogy mire készülünk. Ma is emlékszem, nála jártam az Akadémia k önyvtárába n, utána a szeles Duna-parton kísért vissza a Kossuth térre, a metróállomáshoz, közben beszélgettünk. S akkor váratlanul azt mondta: „Megtiltom, hogy ünnepeljetek!” Lelepleződve is határozottnak kellett maradnom, hiszen akkor már csaknem készen állt a Vekerdi-különszámunk. „Lacikám, én vagyok a főszerkesztő, s ha úgy látom, hogy jó lapszámot adhatunk ki, amire támogatást is szereztem, erről még a kedvedért sem mondok le.” Nem lett jókedvű a válaszomtól, érződött, nem igazán nyugszik bele. Mi azonban lelkesen szerveztük a köszöntését, a frissen megjelent különszámot először az ő kezébe szerettük volna adni. Ehhez egy szívéhez közelálló helyszínt választottam, gyermekkori barátom birodalmát, a Kecskemét közeli Nyíri-erdőben megbúvó kedves erdészházat. Amikor erről a találkozóról először említést tettem neki, komor lett, visszamenekült a könyvtárba. Mi lesz, hogyan köszöntsük fel, ha ott sem lesz? Utolsó próbálkozásként újra felkerestem az Akadémia könyvtárában. Elsoroltam neki, hogy Szegedről, Kecskemétről, Budapestről, a szerkesztőségekből mennyien jövünk el, hogy egy új különszámmal köszöntsük. Bizony, mi mindannyian akkor is találkozunk ennek érdekében a Nyíri-erdészháznál, ha ő nem jön el. Hosszú hallgatás után végre megszólalt: „Akkor mégsem tehetem, hogy ne legyek ott.” Én pedig boldogan telefonáltam az összeesküvő társaimnak a szerkesztő ségekbe, hogy az ünnepelt is jelen lesz. Másnap mi a Természet Világa Somogyi Béla utcai szerkesztőségében találkoztunk, Laci bácsi is odajött, onnan indultunk a Nyíri-erdőbe. A szerkesztőségünk tagjain kívül az ünnepelttel együtt velünk jött a különszám szerzői közül Bencze Gyula, Koch Sándor, Radnai Gyula, Schiller Róbert, Terts István és a korábban kollégánk Dürr János, akinek a szíve itt maradt a Természet Világá ban. A lajosmizsei nyomdával megbeszéltem, hogy a frissen megjelent különszámból két csomagot készítsenek elő nekünk. Ennél a nyomdánál volt némi protekcióm, mivel akkoriban még többen dolgoztak ott olyanok, akiket Kati néni (Staar Gyuláné, született Prehoda Katalin), az édesanyám tanított matematikára. Emlékszem, amikor a Matematika különszámunk készült, s bizony abban a képletekkel sokat kellett birkózni a nyomdában, az osztályvezetőre azzal igyekeztem hatni, hogy nagyon ügyeljen, mert rajtam kívül az égből a matematikatanára is figyeli a munkájukat.
