Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Virág Zoltán: A kezdeti lépésektől a szoros kötődésekig
163 Irodalmi Tanszék meghívott előadójaként hosszú éveken át tágította-árnyalta a szakszemináriumokat, a speciális kollégiumokat, a posztgraduális képzéseket és a doktori stúdiumokat választó diákok gondolkodásmódját; pályán maradásuk ösztönzésével és segítésével, sőt a gördülékenyebb tudományos előmenetelüket biztosító folyóiratközlések lehetőségeinek felkínálásával. Az 1992-es évfolyam februári számában közölt első önálló publikáció hozadéka Füzi László és Pintér Lajos felém áradó bizalma volt, ami később újabb és újabb megkereséseket, felkéréseket eredményezett a szerkesztőség jóvoltából. A lap 1990-es évtizedbeli tipográfiai elrendezése, markáns vizuális identitásjegyei közel álltak hozzám, nem is beszélve az irodalom- és művészetszemléleti életteliségéről. A generációs tükör elmozdításait, a nem egyetlen kitüntetett nemzedékre támaszkodás minőségi autonómiáját kezdeményező kulturális programozottságot kifejezetten kedveltem, mert az elméleti tudat szférájába emelt távlatok kialakításának esélyeit kínálta, ezáltal a kortársi reflexiók, a személyes hozzájárulások társulási fórumául, közös gyakorlóterepéül szolgált néhányunk számára. Mindig rokonszenveztem a periodika leegyszerűsített szenzibilitást kerülő, a redukált szociális érzékenységtől tartózkodó igényességével. Azzal az irányultsággal, töretlen hagyományértelmezéssel, amely a saját elődök örökségét gyümölcsöztetve az adott megyeszékhelyi vonzáskörzet és a tágasabb regionális környezet kvalifikációs határait jócskán, nemzetközi léptékben is kiterjesztette. A Benes József tervezte elsőrangú borító a 2000-es évektől az átalakulás poétikáját, a fix tér és kifutópálya szavatolta folytonosságot állítja előtérbe, e minta követését ajánlja a folyóiratban aktuálisan tevékenykedők, a folyóiratért valaha munkálkodók meg a mindenkori olvasók figyelmébe. A nála és feleségénél, Gerle Margitnál tett látogatások, az olykor Bacsa Gáborral kiegészülve négyesben folytatott beszélgetések, a műalkotásaik készülési fázisaiba pillantás engedménye, illetve a metaforikus fedőlap készítésének műhelytitkaiba avatás kiváltsága egyre bensőségesebb közelséggel kapcsolt a Forrás hoz. Az utóbbi két évtizedben Ilia Mihállyal kettesben felkerekedve (némelykor ugyancsak Bacsa Gáborral trióvá bővülve) részese lehettem, részesei lehettünk Füzi László megannyi baráti gesztusának, például a nagyközönség elől elzárt intézményi részlegek, múzeumi raktári gyűjtemények, kiállításokon nem látható kollekciók megtekintésére alkalmakat teremtő kalauzolásának-lélekvezetésének. Revelatív erővel hatott Bahget Iskander vendégszeretete, kertjének és műtermének bejárása, sőt mindama részletek, amelyeket családjának történetéről, sorsának alakulásáról, fotográfusi karrierjéről feltárt előttünk. A kecskeméti folyóirat és a köré szerveződő Kortárs Művészeti Műhelyek intellektuális orientációja állandó viszonyítási pontom és alapom maradt tehát, alföldi oázisként és szellemi bázisként inspirál egyszerre, kineveltjeink, tanítványaink itteni irodalomtörténészi, kritikusi szárnypróbálgatásait, szépírói megmutatkozásait figyelemmel kísérve pedig abban reménykedem, hogy a jövőben még sokuk számára feledhetetlenné teszi a kiugrás és a kiforrás dinamikáját.
