Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Fekete Vince: Édeskedves… (vers)
146 Fekete Vince Édeskedves… Bogdán Lacinak és a Forrásnak a forrásokról Jön, nem jön, jönnie kell, nem jön, de jön, biztos jön, csak késik, és jön, jönnie kell, jönni fog, olyan nem volt, hogy ne jöjjön, még soha nem volt olyan, akkor miért gondolom, hogy most nem jön, mi történhetett volna vele, lebetegedett, dehogy, jönni fog, nem betegednek le csak úgy, s ha igen is, akkor pótolják valakivel, és jön, és hozza, hozza, ott lesz a kezében, már messziről látni fogom, ott lobogtatja, már ötven méterről látom, ahogy befordul az utca végén, ahogy ereszkedik befelé a Borvíz-pataka felől, ott lesz a kezében, és akkor felkelek innen, felkelek, de csak lassan, komótosan, nem sietem el, minek most elsietni, felkelek, lekászálódom innen, a kőkerítés széles, lapos tetejéről, ahol órák óta várakozom, lekászálódom, leugrom, és mintha nem is volna olyan nagyon fontos, még nem is a postaláda felé indulok el, hanem hátra, valahová az udvarba, hátra a kertbe, de közben oda-odapillantok a postaládára, mert tudom, hogy benne van már, hiszen most, az előbb csúsztatta bele a postásnő, a keresztanyám, most tette bele, csak még nem akarom rögtön kivenni, rögtön megnézni, kinyitni a lapot, fellapozni a Jóbarátot, az én jó barátomat, mert minek is kellene fellapozni, hiszen ott van a legelején, ott lesz, nagy betűkkel felírva a név, a cím, a vers, a legelső versem, Erdélyről szól, mert miről szólna, Erdélyországról, mert miről szólna, hogy könnyes az
