Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Rigó Róbert: A Forrás – ahogy én látom
137 esetben Kecskeméten. Ennek okán kezdtem el foglalkozni először makroszinten a város társadalmi, népesedési folyamataival a 20. századi népszámlálási adatok alapján. A Forrás folyóirattal 2005-ben kerültem kapcsolatba, akkor jelent meg náluk ez az első tanulmányom. Arra gondoltam, hogy itt van ez a folyóirat, és ha már a város társadalomtörténetéről írtam, megpróbálom itt publikálni. Azt tudtam, hogy a Forrás elsősorban irodalmi folyóirat, de az alcímében ott szerepel a szociográfia is, és korábban sem idegenkedett a lap a társadalomtörténeti írásoktól. Ezen megfontolások után a tanulmányomat elektronikusan elk üldtem a lap szerkesztőségébe, ahonnét hamarosan válaszoltak, hogy örömmel közlik. Így kerültem kapcsolatba a lappal, később a szerkesztőségben – akkor még a régi megyeházán – személyesen is megismerkedtem Füzi Lacival, Pintér Lajossal és Bosznay Ágival. 2008-tól rendszeresen publikálták a tanulmányaimat, és 2010-től már elsősorban felkérésre készítettem az írásaimat. A Forrás folyóiratban – az eddigi 13 éves kapcsolatom során – 25 írásom jelent meg, az első időszakban elsősorban a készülő doktori értekezésemből tanulmányok, majd interjúk és recenziók is. A kétezres években azért szerettem tanulmányokat publikálni a Forrás ban, mert az internetes megjelenése miatt viszonylag sokan megtalálták, és hivatkozták azokat, például a helyi zsidóság vagyonvesztéséről vagy a kecskeméti népbíróságról írt kutatási eredményeimet. Emlékezetes két egymást követő nyári szám volt a 2009-es és a 2010-es, a 20. és a 21. századról, ez utóbbiba magam is írtam egy esszét a hazai bizalmi válságról, amit Fukuyama könyve inspirált, ezt az írásomat ma is nagyon aktuálisnak tartom . 1 Sikeres és a mai napig is módszertanilag az egyik legjobb ilyen jellegű kötet – a hallgatók számára szakirodalomként is meg szoktam adni – a 2011-es oral historyról szóló nyári szám, ebbe Sági Norberta kolléganőmmel írtunk közösen egy tanulmányt a módszer oktatásban való alkalmazhatóságának lehetőségeiről. Az elmúlt évtizedben számos interjút készítettem a folyóirat számára, jórészt felkérésére. Ezek rendszerint életútinterjúba ágyazott szakmai, vagy egy-egy területre fókuszáló tematikus interjúk voltak. Azért szeretek felkészült, érett emberekkel interjút készíteni, az adott személy életéről, munk ásságáról az alapos utánaolvasást követően, mert a többórás koncentrált beszélgetés, majd az azt követő utómunkálatok során eléggé jól megismerjük egymást, közel kerülünk egymáshoz. Egy-egy jó interjú elkészítése életre szóló élményt jelent, közünk lesz egymáshoz. Az első nagyobb szabású történelmi interjúmat 2008 novemberében készítettem az 1910-ben született Kovács Bálinttal, aki 1942 és 1957 között volt Kecskeméten református lelkész. A 2006-ban megjelent önéletírása ismeretében Bálint bácsitól azokra a korabeli eseményekre és szereplőkre kérdezhettem rá, amik nem szerepeltek a könyvében, így egy 16 oldalas interjú született, ez a 2009. júniusi számban jelent meg, megrázó volt, hogy néhány hónappal később, novemberben értesültem Kovács Bálint haláláról. Hasonlóan életre szóló, nagy élmény volt megismerkedni Tóth István fotóművésszel a ceglédi otthonában, amikor is az 1923-ban született művész 90. születésnapja alkalmából jelent meg 1 Fukuyama, Francis: Bizalom . Európa Könyvkiadó, Budapest, 1997.
