Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Géczi János: Források – a Forrásnak – (vers)
125 Vashorgot a mélybe vetteti, Nehogy kihúzzák, mint húsból csontot, A halálból. Sír a tömeg a parton, K ér i, akit kérhet, mutassa meg A test maradv ányá t. A nagy tenger Saját öblébe visszahúzódik É s szárazra kerül a kagylófényű Hajlék, benne fekszik a gyöngy, s hozzá K özel a horgony. Vízben bő forrás Fakad, amelynek vizét az ég elNyeli menten. Alexander Kiket elválaszt a halál, a sírba tétel Azokat összeforrasztja. A váRossal szomszédos dombon, hol sűrű Cserjében jár a kecske, tüskék és Á gbogok között barlang rejtőzik S a földre hullt eső egybegyűlve B ővizű forrásként bukkan elő. Azt, kinek lakatlan testétől a Pogányok haragja a temetést Megtagadja, itt, mellék üregbe S üllyesztik , ahová a sötét jár, V álj on főjévé a forrás énál H űsebb , kristályosabb víznek. Sosem Fogják a kételkedők meglátni. Basilius Ki forrásból ivott s mégis a csaTornák mocskától lett teli, ki volt Ü nnepek részese, ki igazság Tanítójaként ült a pusztítás Vezére asztalánál, ki a téVelygőket a világosságra ve- Zette é s visszatér az egykori S ötétségbe, mit, mit, mit fog tenni?
