Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Fekete J. József: Külkapcsolataim bejárata
123 vadmalacok nyomába eredtek, és szedték a fáról az epret, amit az erdélyiek szedernek neveztek. Mások horgásztak, de fogásukat a sziget macskái falták föl, míg házigazdánk a Duna közepén tiszai halból főzött halászlét, a halak közt márnával, amit egyedül én ismertem föl, pedig se nem horgászom, se nem kedvelem a halászlét. Ehhez az eseményhez, mármint a halászlé főzéséhez számos anekdota fűződik, amelyeket most azért nem írok le, mert bizonyára másoknak is eszébe jutottak, és talán meg is örökítik őket. A laptopok talán már első évben megjelentek a táborban, voltak, akiknek iskolai évzáró során feladatuk volt, és dolgoztak a táborban, Bahget Iskander fotóművész barátunknak fölvételei rendezéséhez volt szüksége a laptopra, de a többiek inkább olvastak, beszélgettek, ugratták egymást, iszogattak, miként mondtam, horgásztak, sétáltak, ügyetlenkedve csónakáztak. Egyik évben viszont Buda Ferenc büszke laptop-tulajdonosként jelent meg, ha jól emlékszem, a tiszakécskei önkormányzat ajándékozta neki a számítógépet. Nagy élmény volt látni, aki korábban még a mobiltelefonnal se volt igazán kibékülve, most telefonostul, számítógépestől bukkant föl a táborban, persze a ceruzacsonk és az apró jegyzetfüzet továbbra is a válltáskában lapult. Ettől kezdve még korábban kelt, mint az előző esztendőkben, hiszen a madarakat és a vadmalacokat meg kellett nézni hajnalban, ám előtte a számítógépen rendet kellett tenni a friss versötletek, naplóbejegyzések közt. A fafaragás helyébe a szövegszerkesztés lépett, balta már nem volt a válltáskájában, de bicska továbbra is. Azóta gazdagodott a Székely Bicskarend kitüntetéssel járó elismeréssel, székelyföldi barátaink jóvoltából, miként a veránkai írótábor több vendége is immár székelybicskás. Azóta sajnos nem volt alkalmunk összemérni bicskáinkat egy érett mangalicaszalonna mellett, ennek reményében kívánok bicskás és laptopos hétköznapokat és mindennapi ünnepnapokat Buda Ferenc barátomnak, aki többször elfogadta meghívásomat a vajdasági Zomborba, ahol egymás és a közönség keblére borulhattunk! * Voltaképpen a Forrás nyitott számomra külkapcsolatokat. Publikációs lehetőséget is, ám remélem, a fentiekből kiderült, hogy mindenekelőtt barátságokat. Állítólag azok a barátságok, amelyek túlélnek hét évet, örökre megmaradnak. A veránkai kapcsolatok kiállták ezt a próbát.
