Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Kabdebó Lóránt: Létezésünk: az „ideális” és a „torz” szembesítése (A tóth menyhért-énekek csodája)
83 majd ekként összegezi a „költő”: barátom pajtikám nekem minden formám kerek terhes asszonyok cipóhasán át látok azon át látom kereknek a világot És most hadd idézzem Pintér Lajos talán legszebb tóth menyhértének ét, amelyikben saját magát is beleépíti az anekdotába: apró gyerek voltam amikor a csongrádi piacon járt tóth menyhért a kiváló festő hogy a körte nénémasszony kérdezte nagymamámat nagymamám körtét árult de virágokat is és zöldségeket mindazt mi a bolgárkertészetben megterem magam pedig csöpp gyerek ott tébláboltam nagymama mellett a hajnali zsongó piacon maga szép asszony mondta a festő szép fáradt paraszti arca van lefesteném A tébláboló gyermek ennek a kimondott szépségnek az emlékével találkozik utóbb a megfestett képpel, a valóságos kép szomorúságát szembesíti magában a szépség kimondott emlékével: később évekkel később láttam a festményt láttam lecsupaszítva nagymamámat az eszményt és csak szaladtam rohantam a zsibongó hajnali piacon
