Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Zelei Miklós: Berzsenyi-szendvics
65 kén a vereség fegyverei csillogtak: szovjet ágyúk. A kettős beszéd a győzelem fegyvereiként emlegette őket. És ott nézelődött valahol útközben a győztes is: Lenin. És jó, dizájnos borozók nyitott ajtaja lesett a nomádokra. Könnyű, homoki borokat mértek. Még az is lehet, hogy nem hamisítottak voltak. Ma már mindez nincs. Ami van, azt is kifejezi egy Berzsenyi-vers, csak olvassuk nagy áttételekben gondolkodva A német és magyar ízlés sorait, s fölfedezzük, hogyan írt Berzsenyi az Európai Unióról és rólunk: „Vízbül sert pancsol, borbul puncsot s aszubort főz, Ökrébül disznót, a lóbul rest tehenet tesz, Férfi köténybe’ gyarat, kötöget, fonogat, tyukot ültet, A felesége kaszál, sapkába’, kalapba’ tobákol: A német mindent mesterkél, pancsol, el is ront; A magyar ellenben természet gyermeke mindíg, S éppen azért szebb, jobb minden marhája, vagyonja. A német hasznot les mindíg. Szépre nem űgyel, Nézd bár condráját talpátul fogva tetőig, Mégis azonba’, ha szép akar olkor lenni, mivé lesz! Hány csecse bokrétát tűz, s mint üti félre kalapját! Tarka piros pántlik repdeznek előtte-utánna, A magyar a szépet nézi, s jól tudja, mi a szép, Nézd bár condráját talpátul fogva tetőig: Látol-e rajta, ha még gyerek is, nem férfihoz illőt? S kérded-e még, Liebel, tőlem, mért büszke, szabad, vad?”
