Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1. szám - Tőzsér Árpád: Sokszögű együttgondolkodás (Naplók naplója 2012-ből)
32 Reális metafizika Július 5. Gyermekkoromban hányszor hallottam, öreg emberek jellemzéseként: Olyan köhögős, krákogós, köpködős vénember! S akkor azt hittem, öregnek lenni annyit jelent, mint köhögni és krákogni, hogy az az öregek természetes állapota. S most íme, én is köhögök, krákogok, köpködök, s kellőképpen vén is vagyok már, de cseppet sem érzem ezt az állapotot természetesnek. Eszem szomszédol, lelkem ajvékol, jön, jön a téboly – Jól rendelték azt az istenek, hogy az ember átlagos életkora pedig 35 év legyen! Az élet meghosszabítása csak a fulladozás s az eleven romlás (rothadás?) élményét eredményezte. Július 6. Ez hát a halálfolyamat eleje. (Igen, életünk vége felé nem valami egyszeri haláleset a részünk, hanem hosszú halálfolyamat !) Reggel kikapaszkodom az ágyból, mint valami koporsóból, s körülnézek, de csak egyik szememmel látok, a másikat valami furcsa ragacs borítja, tulajdonképpen ki sem tudom nyitni. Próbálnám elolvasni az átellenes falra kifüggesztett Seneca-idézetet, csak annyit látok belőle, hogy „nyomorult vagy” . A teljes szöveg: Ha nem vagy elégedett azzal, amid van, nyomorult vagy, még ha tiéd is az egész világ. Legyek hát elégedett én is fél szemmel, fél kézzel, fél lábbal – s lassan immár fél ésszel is, s hálálkodjam, mint Arany János hálálkodott anno : Köszönöm, oh Isten, köszönöm azt neked, Hogy hatvan évemig láthatám remeked, Ezt a szép világot… Elesettségemben csupa sztoikus alkotó jut eszembe. Csak hát én nem vagyok sztoikus, sohasem voltam az, nem is igen voltam boldog soha egy pillanatig sem hosszú életemben. – S Arany sem volt mindig Seneca-tanítvány, néha ki- kitört a sztoa csarnokából. A fenti versikével kb. egy időben írta a következő sorokat is: Szenvedek én egyben-másban, Vén hurutban, fulladásban, Rokkant ideggyengeségben, Félvakságban, siketségben, S impertinens dicsőségben. Ebben az öt sorban már lefojtott lázadás is van. (Érdekes egyébként, hogy az anamnézis mennyire illik rám is! Úgy látszik, mindenki másként fiatal, de mindenki egyféleképpen öreg. Még az „impertinens dicsőség” is talál rám.)