Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Kiss Benedek: A kecskeméti Forrás-kör megalakulása
54 Kiss Benedek A kecskeméti Forrás-kör megalakulása A 60-as évek végén, 70-es évek elején megpezsdült kissé az 56 utáni kábulatból és néma ellenállásból az irodalmi-művészeti élet. A kádári konszolidáció elérte, hogy a dolgok menetének rendje, ahogy ille tt és kellett is, helyreálljon. Nagyobb városainkban országos jelentőségű folyóiratok alakultak, s köréjük írói-költői- szociográfiai alkotóközösségek jöttek létre. Így például Debrecenben az Alföld , Szegeden a Tiszatáj , Miskolcon a Napjaink , s nem utolsósorban Kecskeméten a Forrás volt a „vízgyűjtője” a környék alkotóinak. Természetesen, mint országos jelentőségű fórumok, át-átnyúltak egymás feje fölött, nem beszélve a fővárosi írókról-költőkről. Mint legtöbb helyen, csak folytatói voltak az előző időszakok alakulatainak. Kecskeméten is a Forrást megelőzte Kiskunság néven egy periodika, rendszertelen megjelenéssel, és főleg lokális alaphanggal. Ezt én onnan is tudom, hogy érettségim évében, 1961-ben hirdettek egy megyére szóló irodalmi pályázatot, ahol én egy mintegy 18-20 oldalas, kézzel írott munkával indultam (mintaként Juhász Ferenc Apám című műve szolgált), s ezt meg is nyertem. Értesítést kaptam, hogy Kecskeméten ekkor és ekkor fogják átadni a díjat, s én Kalocsán iskolámtól engedélyt is kaptam, hogy elutazhassam. A pontos körülményekre nem eml ékszem, mint ahogy a „pályamű” sincs már meg, csak az világos, hogy két középkorú emberrel ülünk egy kisvendéglőben, ők megebédeltettek és – mintegy zsebből – kifizették számomra a 3000 Ft-os pályadíjat. S ez a Kiskunság nevezetű folyóirat díja volt. Aztán hamarosan Pestre kerültem, s többet nem hallottam a Kiskunság nevű periodikáról, s arról sincs tudomásom, hogy „munkám” megjelent volna (remélem is, hogy nem). Aztán a 70-es évek elején az Írószövetségben is mozgolódás támadt. Először is egy választmányi ülésen elhangzott a kérdés: van-e a Szövetségnek olyan tagja, aki fiatalabb, mint Petőfi volt, amikor meghalt? Mivel nem volt, programmá vált a fiatalítás. Másik program meg az volt, hogy a vidéki folyóiratok körül kialakuló patriarchális művészeti társaságokat formálisan is körökké kell szervezni. Ennek ügybuzgó támogatója és szorgalmazója Fábián Zoltán, az Írószövetség „állandósított” ti tkára volt. A Forrás körül – melynek szintén sokat szervező főszerkesztője, Varga Mihály, az őszülő fejű mindenes volt – igen komoly törzsgárda jött össze ekkorra. Nagy súlya volt annak, hogy Buda Ferenc és családja ideköltözött, s vele együtt debreceni barátja, Zám Tibor szociográfus is, s őt követte a szintén szociográfiában tevékenykedő Kunszabó Ferenc. Komoly erőssége volt az alakulgató társaságnak Hatvani Dániel, aki akkoriban verseket írt, vagy Szekér Endre „tanár úr”, az elméleti ember, vagy Goór Imre, a folyton a szerkesztőség
