Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Kötődéseim
37 körülmények között is képes volt hagyományait továbbvinni, és esetleg újat is alkotni, az csak a közösség valóban rendkívüli élni akarását jelzi, és vezetőik leleményességét bizonyítja. Ezeknek a régi cikkeknek a tartalmát, egy-egy epizódját természetesen nem azért idéztem fel, hogy a főszerkesztő tűrőképességét teszteljem. Elsődlegesen az volt a célom, hogy a folyóirat fiatalabb olvasóinak figyelmét a sok terület közül ráirányítsam legalább egyre: a Forrás milyen következetesen és milyen széles körben váltotta valóra e tájegység kultúrájának ápolásával és bemutatásával kapcsolatos célkitűzéseit. Visszatekintve az elmúlt fél évszázadra, úgy látom, pályám alakulását a folyóirat érdemben nem form álta. A hozzá fűződő kötődések, szerkesztőivel és munkatársaival való kapcsolataim nélkül azonban feltétlen szegényebb lenn ék . Mivel a Forrás hoz való kötődésemet másfél évtizeden át külső kényszer szabta meg, ezért kapcsolatunk könnyen válhatott volna ellenségessé, jobb esetben hideggé. Hogy ez mégsem így alakult, az a mindkét oldalon természetes prudentia eredménye lett. Az új főszerkesztővel az utóbbi két-három évtizedben pedig már merőben más alapokon, sokkal gyümölcsözőbb kapcsolatok során, teljesen új jellegű kötődésem épült ki. Ezt már részben a kölcsönösség, részben pedig mindkét oldalon a Németh Lászlótól megtanult igényesség és a vidék kultúrája iránti felelősség határozta meg. Az ötven év eredményeinek ismeretében első mondatom a legteljesebb elismerés kifejezése volt. Az utolsó hadd rögzítse szerencsekívánataimat: mind a mostani, mind pedig a majdani szerkesztőknek és munkatársaiknak szívből kívánok a következő évtizedekre az eddig felmutatotthoz hasonló sikereket és vidékünk kultúrája, boldogulása érdekében szorgoskodó munkát.
