Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Kötődéseim
29 Iványosi-Szabó Tibor Kötődéseim Az ötvenéves születésnap egy ember életében feltétlenül jelentős esemény, de ez ma már szerencsére átlagos jelenség. Öt évtized viszont egy folyóirat szerkesztői és munkatársai számára nagy és kivételes létélmény . Gondoljunk bele: t öbb irodalomtörténeti jelentőségű folyóiratunknak sem adatott meg ennyi idő. Pedig ez az utóbbi fél évszázad ritka mozgalmas volt! Ne feledjük: ez idő alatt körülöttünk politikai rezsimek sora múlt ki. T őlünk északra és délre országok szakadtak darabokra. S őt ! Szomszédunkban egy világbirodalom foszlott szét véglegesen ! K özben vele együtt egy szertelen erejű katonai és gazdasági szövetség tűnt el , és újak szerveződtek, bővültek. Ráadásul n álunk is egy gyökeres politikai-gazdasági rendszerváltoztat ás ment végbe, amelynek hatására nemcsak országos, sok ezer olvasón és előfizetőn alapuló napi- és hetilapok, nemcsak jeles folyóiratok tűntek el , hanem rangos kiadók sora szűnt meg. Éppen ezért — e viszonylag békéssé simuló évtized végén —, ezen a jeles évfordulón az első szó, az első mondat csak a legteljesebb elismerés kifejezése lehet. Főként akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a Forrás egyrészt választott profiljához mindvégig következetes maradt, másrészt, mert nem állt be később sem a kétes ideológiákat és a rövid éltű politikai ábrándokat kergetők közé. Igaz, hogy így az indulás és a gyökéreresztés első két évtizedében sem kapott különösebb anyagi muníciót, és csak a megtűrt kategóriában érezhette magát. Az elmúlt három évtizedben viszont már külső befolyásolás nélkül, maga mérhette fel a kormányváltások nyomán feltűnő szkillák és karibdiszek jellegét, veszélyeit. Helyes döntéseinek köszönheti, hogy az elmúlt évtizedben a megye, sőt a térség egyik meghatározó szellemi-kulturális erejévé, szervezőjévé vál hatott. Ezzel a ma már egyik legtekintélyesebb folyóiratunkkal kezdettől fogva voltak kapcsolataim, amelyek idővel szorosabb á váltak , majd kötődéssé fejlődtek. Ráadásul a Forrás sal nem is egy, hanem több síkon is adódott kötődésem. Ezek érthetően számomra voltak igazán fontosak, a folyóirat létét és céljait, küzdelmeit és gazdagodását illetően teljesen esetlegesek maradtak. Ezért is megtiszteltetés számomra, hogy e kivételes évforduló alkalmával ezen a helyen — valójában kívülállóként — felidézhetem, gazdagíthatom néhány epizóddal a mozgalmas és eredményes évtizedek emlék eit. A szárnybontogatás, a kezdés gondjairól, örömeiről néhány tanár társammal együtt Szekér Endre kollégám révén tájékozódhattam, aki már az indulásnál bábáskodhatott. Érthetően érdeklődéssel fogadtuk az akkor még szinte való-
