Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Tőzsér Árpád: Az „aranymetsző” folyóirat (Pozsonyi üdvözlet az 50 éves kecskeméti Forrásnak)
13 Tőzsér Árpád Az „aranymetsző” folyóirat (Pozsonyi üdvözlet az 50 éves kecskeméti Forrásnak) Számomra a Forrás a kezdetek kezdetén Szekér Endrét jelentette. 1969-et írtunk, s valami írószövetségi rendezvény nézőterén egymás mellé ültetett bennünket a véletlen. A fiatal emberek könnyen ismerkednek: csakhamar kiderítettük egymásról, hogy mindketten 1935-ös születésűek vagyunk, s ez a tény attól kezdve láthatatlan kapocsként kötött össze bennünket. Bandi akkor s ott azt újságolta, hogy Kecskeméten, ahol tanított, Forrás névvel irodalmi folyóiratot készülnek indítani, pontosabban a már addig is létező Kiskunság című időszaki kiadványt alakítják át irodalmi lappá, mi több, a leendő folyóirat nevét attól a felvidéki lapocskától tervezik kölcsönözni, amely 1938-ban, Pozsonyban indult, az ottani magyar egyetemisták lapjaként, de az év ismert történelmi eseményei (Csehszlovákia széthullása) miatt csak két száma jelent meg. Én, mint pozsonyi illetőségű literátor, erre felfigyeltem, de magáról a tervről, amennyire emlékszem, szkeptikusan nyilatkoztam, mondván, hogy a vidéki irodalmi lapok általában csak ott maradnak meg, ahol egyetemi közönség, azaz irodalmi utánpótlás is van. Nem véletlen, hogy éppen a szegedi Tiszatáj nak, a pécsi Jelenkor nak és a debreceni Alföld nek sikerült a talpon maradás: mind a három lap otthona egyetemi város. Erre Sz. E., kicsit sértődötten, azt válaszolta, hogy egy városnak egyetem nélkül is lehet egyetemi szintű a szellemi élete. Erről, jóval később, mikor már nemcsak rendszeres olvasója, hanem szerzője is voltam a Forrás nak, magam is személyesen meggyőződhettem. 1996-ban (tehát már jócskán a lap Füzi Laci jegyezte, máig nyúló korszakában) történt. A Forrás szerkesztősége és a kecskeméti Megyei Könyvtár nagyszabású (s ezúttal távolról sem csak a hatás kedvéért írom ide az obligát jelzőt) könyvheti ünnepségsorozatot szervezett. A kiskunsági nagy könyvünnep és írói sereglés több mint egy hétig tartott, s olyan személyiségek adtak neki jelenlétükkel különös súlyt és rangot, mint Esterházy Péter, Jókai Anna, Sándor Iván, Somlyó György, Tornai József, Gion Nándor, Háy János (hogy csak a legjelesebbeket említsem a számos résztvevő közül). A sorozat nyolcadik napján bemutatásra került Tóth László Szó és csönd című, költőkkel készített interjúinak kötete is, s mivel magam is szerepeltem a kötetben, engem is meghívtak a bemutatóra. A bemutató után pedig a Forrás szerkesztősége közös vacsorára invitált bennünket. Akkor kerültem személyes kapcsolatba a lap szerkesztőivel s munkatársaival. (Füzi Lacit, az akkori és mostani főszerkesztőt persze már korábbról ismertem.) De akkor ismertem meg tulajdonképpen Kecskemétet magát is.
