Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Ilia Mihály: A szomszéd kertje
12 Ilia Mihály A szomszéd kertje A kecskeméti Forrás című folyóiratra mi, egykori szegedi szerkesztők a Tiszatáj nál, mindig úgy tekintettünk, mint ahogyan a szólás mondja: a szomszéd kertje mindig zöldebb. Nem a szerzőiket irigyeltük tőlük, hanem a lap otthonosságát, a kecskeméti múltban és jelenben való természetes létét. Miközben a Tiszatáj állandóan küszködött a helyi vezetéssel, amelyik közismerten túlzó baloldali volt , és nem volt kultúrapárti, a Forrás nak mindig adatott a megyei és városi vezetők között pártfogója, legendás vezetők, írni tudó hivatalnokok, irodalmi és más művészeti ügyeket pártfogolók segítették a szerkesztőket. Remélem, ma is így van. Nekem nemcsak a lap szerzői, témai, írásai voltak érdekesek, hanem az is közel hozta hozzám a folyóiratot, hogy az ötven év alatt mindig volt a szerkesztőség- ben egykori tanítvány, Szegeden végzett egyetemi hallgató, akinek első írásait olvashattam és később szerkesztői tevékenységét figyelhettem. Tudom, hogy ez érzelmi elfogultság, de közel hozta hozzám a folyóiratot, és érdekelt, hogy az egykori hallgatók közül ki mire vitte. Nemcsak az írásuk érdekelt, az is, hogyan szerkesztenek, miként válik lapjuk ki a folyóirat-irodalom sokaságából, milyen intenzitással vannak jelen az egyetemes magyar irodalomban, mennyire határozza meg karakterüket a korszellem és a szülőföld. Ebbéli munkájukat, jellemüket kiválónak tartom, és ha van örömre oka egy öreg tanárnak, nekem ez az.
