Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 2. szám - Seres Lili Hanna: A platonista gamer tragédiája (Rakovszky Zsuzsa: Történések)
122 Az Állapotváltozások címet viselő, hatrészes „elbeszélő költeményben” tehát egészen másfajta lírát kapunk. A forma, a rímek, a téridő és a szereplők Borbély Szilárd és Térey János furcsa elegyére emlékeztetnek: Térey verses regényeinek jelenkorisága és átlagszereplői keverednek a borbélyi A Testhez rontott, kezdetleges rímeléstechnikájával és (női) történetvezetésével. 2 Ahogyan fentebb említettem, elsőre értetlenül állhatunk e ciklus előtt: a történelem nagy eseményei és az emberi reakciók érzékeny, súlyos költeményei után hogy kerül ide egy középkorú, párját elkeseredetten kereső nő primitív módon megírt verses regénye? 3 Aztán szépen rájövünk, ugyanarról van itt is szó, csak a történelem extrém helyzetei után a jelen hétköznapi környezetébe, életproblémáiba ágyazva: az új élet reményéről. Az elvándorló amerikai aranyásók és a zsarnokgyilkosok tulajdonképpen ugyanarra vágynak, mint a verses regény két főhőse, a számítógépfüggő, „platonista gamer” 4 Jenő – „Nevet cserélek, / s karaktert, ha kedvem ebben telik, / az elrontott élet helyett pedig, / ha akarom, jöhet egy másik élet.” ( Két barát ; 49.) –, és az életét arany paróka és macskamaszk segítségével újra cserélni vágyó Emő. A ciklus egyetlen gyenge pontja talán a Romkocsma című vers, amely nem igazán ad hozzá a szépen építkező verses regényhez. Felesleges volta főként azért tűnik fel, mert a kis kötet tizenöt, a ciklus pedig csak hat verset tartalmaz – talán egy monumentálisabb elbeszélő költeményben megtalálná a karakterelmélyítő, hangulatteremtő helyét, itt nem igazán. Annál nagyobb elismerés illeti viszont az iróniát, ami végig ott lebeg a ciklusban, kezdve az Állapotváltozások címmel: a külső állapotok egyáltalán nem, és a belsők is csak banálisan, komolyan vehetetlenül változnak, jobban mondva váltakoznak , a remény és a reménytelenség, a józanság és a részegség között, hogy aztán ugyanoda zuhanjanak vissza. Az irónia tehát végig jelen van, a nagyszabású forma gyerekes rímeltetésében, a Facebookot, skype-os jósnőt vagy kihízott ruhát felvillantó tartalmon, a csupán álmodozni képes női és a virtuális világból filozofikusan okoskodó férfi szereplőben, és a szerelem nemhogy be nem teljesülésében, de erőszakos, suta félrecsúszásában. Az Állapotváltozások igen rafinált dramaturgiával élő ciklus: a nevetséges figurák reménytelen pár- és boldogságkeresése szépen lassan csap át a tragikus lezárásba, amely úgy képes megőrizni a szereplők és a tettek esetlenségét, hogy a pátoszt elkerülve üssön egy nagyot a végén. Hogy a kötet utolsó sorának végleges kilátástalansága az addig felhalmozott iróniával együtt visszhangozzon bennünk. Az pedig, hogy az utolsó versszakban, a részeg kezek – igen, lássuk be, sajnos Jenő kezei – által összetapogatva hazaesett Emő tévéjén, a CNN-en „puccs, tűz, terror” eseményei, vagyis a kötet első felét alkotó krízistörténetek pörögnek, az már csak egy frappáns „meta-hab” a tortán. Rakovszky Zsuzsa a Történések kel egy provokatív, pontos, érzékeny és humoros szövegegyüttest tett le az asztalra. Egyszerre friss és fájdalmas. Mindez nettó hatvan oldalba, egy pici, tengerkék kötetbe csomagolva. Ártalmatlannak tűnő fegyver, ami nagyot szól. Magvető, 2018 2 Gondolok itt A sós kávé és az Asszonyok álmában síró babák szövegeinek borbélyi átirataira. 3 Mohácsi Balázs kifejezésével élve, „teleregényciklusa”. (Mohácsi Balázs, Sorsaink , Magyar Narancs, 2018/27 http://magyarnarancs.hu/konyv/sorsaink-112190 [Utolsó megtekintés: 2018. augusztus 21.]) 4 „ Milyen valóságról beszélsz? Amit / így hívsz, csak árnyék, nincs szubsztanciája, / (…) / Az ott nem asztal, csak egy asztal árnya” ( Két barát ; 49.)
