Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 2. szám - Tóth László: Az idők változása (Széljegyzetek elszelelt napokhoz, évekhez)
107 ked lesz az a tükör, amely elkerülhetetlenül megmutatja, milyen voltál szülőnek. (2017. június 26.) A megtartó erő „Ez az a hang, amiért odaadnám minden regényemet” – jegyezte meg Kemény Zsigmond a népballadák kapcsán. Lehet, én is a népköltészet hordozta szépségekért, teljességért? Lehet, én is a népköltészet hordozta szépségekért, teljességért… Bizton állítom, nagy tragédiánk – az ember veszésének nagy oka – a népköltészet kiveszése életünkből (életéből). A népköltészet együtt nőtt, erősödött az emberrel, megtartó erő volt évezredeken át (s ezzel együtt a hite is – hogy is írta Csokonai: „régibb út a hit, mintsem az értelem” ), s most lemondott róla, elfordult tőle… S itt nem pusztán arról van szó, élhet-e karja, lába nélkül az ember. Hiszen a tudomány ezeket már viszonylag jól működő protézisekkel tudja pótolni. De élhet-e az egész teljességét átjáró/átható költészet s hit nélkül? Hiszen egész emberlényege szublimálódik ezekben. S ha ezek elvesznek (kihalnak belőle), nem emberlényegének elveszése okozza azt? Emberlényegünket vajon mi pótolhatja? Van-e (lehet-e) protézisünk helyettesíteni (pótolni) azt? Láthatáron a protézis- lény? (2017. szeptember 16.) Isten ölében „…az ateista nem tud hinni Istenben” (Michaux), ezért elengedi őt. De semmit nem tud tenni az ellen, hogy az Isten nem engedi el. S ez – bevallja? nem vallja be? – jólesik neki. Megnyugtatóan hat rá. S este, hiszi, nem hiszi, Isten ölében alszik el. Reggel aztán, amikor kérdik tőle: hogy aludtál?, ezt feleli: Mintha Isten ölében aludtam volna – borzad el magától. Aztán megnyugszik: hiszen Isten nincs is. De azért titokban már az estét várja… (2018. január 27.)
