Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 2. szám - Tóth László: Az idők változása (Széljegyzetek elszelelt napokhoz, évekhez)
101 tem, kritikai fogadtatása, irodalomtörténeti elhelyezése, kanonizálása a közben eltelt évtizedek során miért nem volt olyan, amilyen a bennem élő, első verseskötete alapján alkotott kép szerint megillette volna. Talán ezért is volt, hogy a kíváncsiság most, (földi) pályánk vége felé, megvásároltatta velem a legújabb verseskötetét, melyre rögvest rá is vetettem magam. Bár ne tettem volna! Mert a kötet versei teljességgel olvashatatlanok voltak számomra, és percek alatt lerombolták a költőjükről évtizedeken át magamban hurcolt képet. Tömény modor, akartság, nyál, fröcsögés, nyelvi bájolgás – brrr! S mindez rendkívül öntudatos módon, mintha a költő tudatosan erre az útra készült volna. Értetlenségemben gyorsan előkerestem könyvtáramból az első könyvét – hátha én tévedtem vagy változtam volna ekkorát. Nem, az, bár nem a régi fényében, de világos, tiszta, és ma is olvasható . Ami gyakorlatilag azt is kizárja, hogy az én ízlésemben, értékrendemben került volna sor ekkora fordulatra. Nem, a fordulat az illetőnél következett be, aminek idejét, okát nem nekem kell(ene) megkeresnem. De lehet, nem éri meg a fáradságot. Hiszen előfordulhat, hogy valakiről nem véletlenül nem tudjuk, hova jutott el útja végére. Hogy a sors esetleg ezzel is meg akart kímélni bennünket a csalódástól. Egyvalami azonban ezek után sem hagy nyugodni. Hányan lehetnek utunk elejéről, akik bár annak idején elfogadólag olvasták és becsülték pályakezdő verseim, s bíztak jövőbeni alakulásukban, folytatódásukban is, ám most ugyanolyan csalódással csapják félre pályavégijeimet, mint én a fenti esetben? Ezt, és ennek okát viszont talán valóban célszerű lehetne kiderítenem… (2014. november 11.) Perverzitás Létezik-e nagyobb perverzitás, mint temetőben óhajtani szeretkezni? Valószínűleg csak egy: temetőben szeretkezni. (2014. november 11.) Széljegyzet az idők változásához Annak idején semmibe se volt szabad belekötni, ami felülről jött. Most mindenbe kötelező belekötni, bárhonnan jöjjön is az. Annak idején sok rossz döntés volt, amit kivétel nélkül dicsérni kellett. Most úgy tűnik, nincs egyetlen jó döntés sem, mert a jó döntésekbe is kötelező belekötni. Mintha belekötési, kekeckedési verseny zajlana körülöttünk. És legalizáltattak az agymenések és agyalágyulások. A műveltséget mindenütt ellepi az infantilizmusok tengerárja. Szabadság? Demokrácia? Félek… újra félni kezdek… (2014. november 22.) Üresjárat Rónay György idézi A. É.-t, aki szerint „mikor az ember nem akar dolgozni, elkezd fiókot rendezni” . Márpedig én most ezt csinálom napok óta. Az egyik munkám
