Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 2. szám - Tóth Krisztina: Bolyongás és megérkezés
80 azt, hogy egyszer eljutnak a tengerig. Addig követjük őket a szemünkkel, és hagyjuk, hadd meséljenek nekünk a világról. Minden történetet hallottunk már, minden történet megíródott, útnak indult, elsüllyedt és felbukkant foszlányokká ázva, újraírva, hogy ezeregyedszerre is elmeséljük az összeset a hajósokról, az asszonyokról, akik vásznat szőttek, a vásznakról, amelyekből lepedő készült, amelyeken gyerekeket nemzettek, a gyerekekről, akik száradó lepedők között futottak, akik papírokat hajtogattak, Szadakóról, aki ezer darut akart elkészíteni, de csak hatszázhatvannégyet sikerült neki, a nőről, aki negyvenkilenc szirént csinált, és munka közben hopp, ötvenéves lett, és arról a kishajóról is, amelyik porcelánból volt, üzenetet vitt, és hiába volt kicsit nehéz, törékeny, sőt billenékeny is, mégiscsak eljutott, legalábbis mi, akik ma itt vagyunk, mindnyájan így tudjuk, ugye?, hogy hosszú-hosszú bolyongás után mégiscsak eljutott a szemhat áron túl, egész a tengerig.
