Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 2. szám - Borsodi L. László: Baka István „apokrif” költészete
68 megmaradt kéziratos variációk betekintést engednek néhány vers alakulástörténetébe.” 12 A Hátrahagyott versek olyan Baka életében publikálatlan költeményeket tartalmaz, amelyek az elmúlt másfél évtizedben kerültek elő. A Tájkép fohásszal című kötetből kimaradt vagy kihagyott verseket tartalmazó szöveggyűjtemény létrejöttének filológiai argumentációja után az interpretációban az egyes opusok szöveggenetikai, 13 formai, műfaji vonatkozásain túl elsősorban olyan szövegcentrikus, poétikai szempontot igyekszem érvényesíteni, amely arra figyel, miként kerülnek dialógusba a korai Baka-versek, -verskezdemények az érett költő alkotásaival, főként a Korai versek című fejezet darabjai kapcsán kiemelve, hogy mi az, ami kidolgozatlan a kezdő Baka szövegeiben, és melyek azok az aspektusok (változások és elmozdulások), amelyeket meghalad a későbbi költészet a nyelvkezelés, a képi komplexitás, a szerepjáték és a versek alapján körvonalazódó világkép terén. Ezek a zsengék – a később keletkezett változatokhoz, kísérletekhez képest is – elemi szinten és közvetlenebbül láttatják, hogy honnan indul, és a vállalt versek ismeretében hová jut el Baka István költészete, bővülő mesterségbeli tudásának köszönhetően milyen utat jár be az alkotó, és az egyszerűtől, a naivtól, a közhelyestől indulva hogyan teremtődik egyre komplexebbé az a költői nyelv, amelyet ma már Baka félreismerhetetlen versnyelveként értékel mind a szakma, mind a szélesebb olvasóközönség. A Korai versek után olvasható további szövegek pedig már úgy értelmezhetők, mint a szerepjátékosnak tekintett, maszkokat és alteregókat váltogató költészetnek, az Üzenet Új-Huligániából című verssel lezárt életmű nek (szövegtől függően) a szerves előzményei vagy folytatásai. Baka István meghalt ugyan 1995-ben, de a nyelv elsődlegességének tapasztalatából kiindulva, Bombitz Attila szerkesztői szerepének köszönhetően, a szövegek megkonstruálják a földi életből időközben kilépett Baka István helyére a szövegek egymásutánjából és egymáshoz való viszonyából kikövetkeztethető, tehát textualizálódó Baka István t mint szerző t, mint szerkesztő t, vagyis a tudatos költőt, aki a különböző intertextuális, interkulturális utalások révén a kultúra/kultúrák terrénumaiban tett kalandozásán kívül 14 arról ad számot, hogy a költői munka tudatosságot feltételez, a felépült költői világ pedig szelektálás, szerkesztés, szigorú szakmai mérce, mesterségbeli tudás eredménye. Teszi mindezt szerepjátékosként (és itt már tényleg a költői nyelv, a Baka- poétika formálja önmagát egésszé, hiszen a költészetben körvonalazódó alkotói, esztétikai alapelvek mintegy latensen irányítják Bombitz Attila szerkesztői munkáját), annak a tudatos költőnek a szerepében, aki a Baka István művei. Publicisztikák, beszélgetések című kötet esszéiből és interjúiból is megismerhető: akiben tudatosan munkál a nyelv, alakít a kultúra, aki ugyanakkor kiszolgáltatott a nyelvnek, a hagyománynak, a hagyomány általi önmegsokszorozódásának, a szerepek és megszólalások sokféleségében szüntelen újraartikulálódó egy ség képzetének. Ezért esendő a nyelvben bolyongó Yorick, Háry János, Sztyepan Pehotnij és Baka István. Ennek az esendőségnek a tudatában és annak a megnyilvánulásaként ír át verseket, hagy ki szövegeket a korábbi ciklusok kompozíciójából, 12 Vö. Bombitz Attila: Utószó , 531–532. 13 Ahol nem az értekező szövegbe ágyazva, hanem lábjegyzetben jelölöm a versek, versvázlatok, változatok, töredékek bibliográfiai adatait, ott az Összegyűjtött versek ben érvényesített jelölési logikát követem: keletkezés dátuma, ennek hiányában keltezés nélküli (K. n.), a keltezés nélküli közlés után zárójelben megjelenő dátum a megközelítő keletkezési időszakot jelöli, végül pedig egyes szövegek esetében a Baka István életében vagy halála után folyóiratban/napilapban való megjelenést tüntetem fel. 14 A Tájkép fohássz al című költői testamentum teljes körű, recepcióesztétikai megközelítését – amely érinti Baka István költői életművének metaforikus versbeszédét, szerepjátékos jellegét és ciklusépítkezését – ld. Borsodi L. László: Maszk és szerepjáték. Baka István költészetei , Kalligram Kiadó, Budapest, 2017, 303 p.
