Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 2. szám - Ujlaky István: A tengerész nem kalandor (A tengerész alakja a XIX. századi angol szépirodalomban)
48 Ujlaky István A tengerész nem kalandor A tengerész alakja a XIX. sz ázadi angol szépirodalomban „Nincs még egy életmód, amelyben az illúzió oly messze esne a valóságtól” „– Elég gyors hajó volt… / – Minden hajó az, felelte békítőleg M. Értelmes embernek. A tengerész nem világutazó. / – Az idő semmi neki.” (Joseph Conrad) A szokásos kérdést: „Mi leszel, ha nagy leszel?”, nem is olyan régóta teszik fel a gyermekeknek. A történelem legnagyobb része úgy telt el, hogy a gyerekek magától értetődő természetességgel apjuk, illetve anyjuk foglalkozását folytatták. Európa persze sohasem volt oly mértékig kasztszerű, mint számos ázsiai ország, de a lakosság 90-95 százalékát jobbágyok tették ki. És bár mindig akadt tehetséges jobbágyfiú, akiből pap vagy tanító vált, és olyan is, aki a városba szökve a kézművesiparban helyezkedett el, épp a parasztok azok, akiknek a legkisebb esélye volt a származásuk predesztinálta helyzetből való kitörésre. Hogyan lesz valaki tengerész? Az apáról fiúra szálló foglalkozás talán itt is létezett, de ez az eshetőség kevéssé mozgatta meg a regényírók képzeletét; talán azért is, mert épp a tengerészek közül sokan sohasem alapítottak családot. Annál jelentősebb a kalandvágy szerepe. A tizenhárom, tizenöt, ám olykor csak tizenkét éves fiú elszökik otthonról, és a tengerészethez áll. 1 Nem írói fantázia szülte, hanem nagyon is valóságos helyzet ez. Egy sor brit admirális életrajza kezdődik így: gyerekfejjel beállt hajósinasnak. Jellemző, hogy még az egyik miniszterelnök, Williem Pitt fiával is ez történt. Ezt a fajta, romantikus képzetektől övezett gyermeki döntést akár némi irónia is körülveheti: „MacWirr kapitány esetében például teljességgel érthetetlen, mi vitte rá őt, egy szerény belfasti fűszeresnek tökéletesen normális gyermekét, hogy megszökjön, és matróznak álljon. Pedig ezt tette, tizenöt éves korában.” 2 A (bármilyen) hajóra szegődő kamasznak hajósinasként kellett kezdenie, akkor is, ha előkelő családból származott. De hogy az egyszerű matróz, a szigonyos, az első tiszt, a kapitány vagy az admirális fokozatáig jutott, abban már nem csekély szerep jutott a származásnak (és az iskolázottságnak) – nagyobb, mint a rátermettségnek. És az, hogy pl. egy bálnavadász-hajó tanoncát szezonon kívül szolgaként vagy családtagként kezelték, attól függött, fizetett-e, illetve mennyit fizetett a hajótulajdonosnak a kiképzésért. Sok fiatalembert az agrártúlnépesedés vitt a tengerre: a sokgyerekes parasztcsaládokban nem jutott megélhetés mindenkinek, miközben a hajózás sokszor küszködött munkaerőhiánnyal. 1 Pl. Thackeray: Pendennis. Európa Könyvkiadó, Bp. 1972. II. 48. oldal, és Conrad: Véletlen. Európa Könyvkiadó Bp. 2008. 54. és 212. oldal. 2 Conrad: Tájfun. Magyar Helikon, Bp. 1979. 7. oldal.
