Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 1. szám - Győri László: Sejtelem; Napraforgó; A hajnal szempillája; Obsit; Priscilla (versek)

17

Priscilla

Hiába lettem hetvenöt,

most leltem igaz szeretőt.

Olyan hamvas, de szűz-e még,

De szűz-e még, de tűz-e még?

Hirtelen jött vad beduin,

Álmatag albán vagy szőke finn?

Úgy űzi a szeretkezést,

Hogy a végén még elemészt.

Hiúságomat legyezi:

Ilyen öreg is kell neki.

Azt akarja, hogy váljak el,

De kitől, mitől álljak el?

Hűsége méz, de keserű,

Kentaurkanca, gyönyörű.

Emlékarc, forró bronzidom,

Borotvált rózsa, gyűrt szirom.

Hömpölygő filozófián

Térdeplő, hajló földi lány.

Majd a tükör, az izotóp,

Világra hozza, hogy ki volt.

A lélek színe, az igazi,

Ki fog majd végre látszani.

Hiába is ötöl-hatol,

Az izotóp tövig hatol.

Hitbuzgó rózsa, hóban áll

A hímajzó nőstény rózsaszál.

Neve Priscilla, neve Rák,

És jön, jön a testemen át.