Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 2. szám - Csete Soma: fényből, díszletből; a szürke zakós férfi (versek)
41 Csete Soma fényből, díszletből Aki már maradt fent hajnalig úgy, hogy utána nem aludt, hanem látszólag könnyedén visszatért nappali életéhez. Arról a pillanatról (tényleg pár másodperc az egész), amikor a hajnal és reggel közötti őrségváltás megtörténik. Amikor végleg idomítottjává válsz, amitől kezdve már minden bokorból magadat fogod figyelni az utcán, hátha adsz egy jelet, magadnak: lehet, hogy nem minden ilyen, amilyen. Aki nem tud hazatérni, mind ebben kering. Hogy valamivel azért elüssétek az időt, gondoljatok a rendezőre, aki aznap nem hozott magával forgatókönyvet, pár másodpercig (tényleg egy pillanat az egész) csak bámul bele a jelenetbe, fényből, díszletből, bizonytalan testtartásokból próbálja kitalálni, hogy hogyan is kéne most jól csinálni a dolgokat. Talán eleve nem is volt forgatókönyv? Milyen lenne Pécsen meghalni? a szürke zakós férfi Mindez takarosan egy aktatáskába csomagolva. Egy szürke zakós férfi az ölében tartogatja, buszozik a pécsi vasútállomás felé. A kamera is veszi, ahogyan szürke zakóban, szürke nadrágban és barna bőrcipőben a harminckettes járaton ül, kifelé néz az ablakon, zavartalan. Kórház tér, Zsolnay szobor, Vásárcsarnok, Főpályaudvar. Jövő ilyenkorra már biztosan törölve lesz ez a vonal, egy ideje módszeresen csökkentik az indulások számát. A férfinak még jeleznie sem kell, leszáll a végállomáson, átvág a megállók között, majd végleg eltűnik a kamera elől, amikor belép a pályaudvar árkádsorai közé. Talán pestre utazik, talán nem, hanem máshova. Mindenesetre mi reméljük, hogy egy szép szál virágot azért vásárol a kedvesének, aki, bárhová is megy, biztosan ott vár rá. Reméljük, hogy, úgymond, szorult belé ennyi, de tudjuk, egy ilyen szürke zakót akárki felhúzhat.
