Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 12. szám - Szántai Márk: Nap, széna, erotika (Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés)
120 Szántai Márk Nap, széna, erotika (Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés) „[S]zerettem Grecsó Krisztián Harminc év napsütés című kötetét is, főleg azért, mert nem csinált hamis regényt a jó novellákból és tárcákból, mint korábban” 1 – válaszol Károlyi Csaba a Litera év végi körkérdésére. Ennél frappánsabban talán nem is lehetne összefoglalni, hogy miben áll Grecsó tavalyelőtt megjelent kötetének erőssége, újdonsága a korábbi évek fejleményeihez képest. Grecsó pályájának ismeretében ugyanis jól látszik az írói építkezés folyamata: az alapvetően novellákból, sokszor önállóan is közölt rövidprózákból felépülő történetek, de előbb-utóbb rendszerint regényformává, vagy a regényforma valamely szándékoltan dekonstruált változatává álltak össze. Így nem meglepő, hogy az immár hétkötetnyi prózai Grecsó-életmű mindössze két novelláskötetet tartalmaz: az írói sikert (és némi médiabotrányt) meghozó Pletykaanyu t és a nemrég megjelent Harminc év napsütés t. Világos persze a jelenség oka: a kiadói és olvasói elvárások inkább a regényforma, mint a novelláskötetek felé orientálják még az elsősorban rövidtörténetekből építkező szerzőket is. A Harminc év napsütés ben összesen 55 rövidpróza kapott helyet, melyeket a magában álló Össze kéne szedni című novella nyit meg a hat ciklus előtt állva, címével metareflexív módon utalva az összegyűjtés és válogatás szerzői és szerkesztői folyamataira is. Ha formailag el is különbözik az új kötet a szerző korábbi könyveitől, a Harminc év ben mozgatott írói világ és a vállalt alanyiság nagyrészt ismerős lehet korábbi Grecsó-kötetekből. Mégis úgy érzem, talán a Harminc év tekinthető a szerző eddigi legszemélyesebb könyvének, mert hiába az olykor váltogatott E/1-es–E/3-as elbeszélői tekintet, a novellák döntő többsége mégis erőteljesen kvázi-életrajzi tanúságtételként, fikcionalizált biográfiaként kínálja magát olvasásra. Így egy olyan szöveguniverzum jön létre, amely magába sűríti a Grecsó-életmű esszenciáját. Persze ez sem ismeretlen a szerző pályáján: a Megyek utánad hasonlóan játszott el a regényesített életrajz és az addig megjelent írások szövegtájairól ismerős momentumok (szereplők, események, mondattöredékek) megidézésével, újrakontextualizálásával. A Harminc év is tartalmazza tehát önnön lehetséges szövegelőzményeit, ami azt is sugallja, hogy az eddigi pályaszakaszt részint lezáró, részint a továbblépés ígéretét beharangozó kötetet tartunk a kezünkben. Ha pedig ez így van, akkor arról is érdemes szót ejteni, hogy a Vera és az első szerelem és a Tizenöt év szerelem című novellák nem csupán a Jelmezbál egyik szereplőjét idézik vissza, hanem előre is utalnak a most alakulófélben lévő, Vera könyve munkacímet viselő regényre. A Grecsó-kötetek sora így egy mindenhonnan mindenhová ágazó, végtelen szöveglabirintust képez, amely azonban nyitva hagyja azt a Sebesi Viktória által éleslátóan problematizált kérdést 2 , hogy a szerzői 1 Év végi körkérdés 2017 – Károlyi Csaba válaszol , Litera, 2017. dec. 14. 2 Sebesi Viktória, „Mindig minden volt már egyszer” (Grecsó Krisztián: Jelmezbál) , Műút, 2016. 05. 7.
