Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 12. szám - Staar Gyula: Erdők, könyvek, tudományok (Emléktöredékek Vekerdi Lászlóról)
102 desen Szentágothai János akadémikus vette át, az új szerkesztőbizottságunk és a szerkesztőségünk pedig a tudást közkinccsé tevő munkát segítő nagy családdá formálódott. Itt talán megengedhető egy kis kitérő, ha már szóba került a Hiúzok társasága. Néhány név közülük: Benedek István (az alapító), Antall József, Birtalan Győző, Gazda István, Lambrecht Miklós, Szállási Árpád, Vekerdi László. Az egyik éles szemű „hiúz”, Birtalan Győző belgyógyász professzor így emlékezett társaságukra 1 : „E kis csoportosulást a hetvenes évek közepén Benedek István toborozta össze, abból a célból, hogy egy általa vállalt orvostörténeti lexikon megírásához munkatársakat gyűjtsön. Ez a törekvése, ebben a formában, különböző okokból nem teljesült, m ás megoldásba torkollott… A csoport rendszeres havonkénti összejövetele azonban több mint két évtizeden keresztül folytatódott Benedekék lakásában. A Hiúzok társasága elnevezést is Benedek találta ki. A minta az 1603-ban Rómában megalakult Accademia dei Lincei volt, melynek tagjai akkoriban a tudományok újjászervezésének-terjesztésének nemes feladatára egyesültek. Mi ehhez képest, jóval szerényebb szinten, kötetlen témaválasztással, társadalmi, politikai, esztétikai, irodalmi stb. kérdésekről cseréltünk eszmét, sokat pletykálkodtunk, beszámoltunk utazási és egyéb élményeinkről, dedikáltuk egymásnak a publikációinkat, mutogattuk könyvbeszerzéseinket. Számomra a társaság egyik nagy hozadéka, hogy ott ismertem meg Vekerdi Lacit. Ennek jelentősége akkor azért volt kiemelkedő, mert tudtam, hogy ő Németh László baráti köréhez tartozott. Németh László írói személyisége pedig nemzedékem számára világító fáklyaként fénylett. Ő tárta fel nekünk a legmaradandóbb hatással az univerzális műveltség távla tait. Ő mutatta meg, hogyan integrálható a humán kultúra és a természettudományok tartománya. Az ő írásaiból ismertük meg és mélyítettük el magunkban a tudás megszerzésének, birtoklásának, a nagy összefüggések felfedezésének örömét. És ebben a belső terjeszkedésben lel kileg fölébe tudtunk kerülni a nyomorúságos háború- és terrorkorszakok valóságán, tartásunk lett, immunissá váltunk a fanatikus, pusztító ideológiákkal szemben. Úgy gondolom, hogy Vekerdi László átfogó tudomány- és művelődéstörténeti életműve, az ebből kiágazó gazdag irodalmi termése, ismeretterjesztő előadásai, a roppant színvonalas A v éges végtelen rádióriport-sorozat, ennek a kultúraterjesztő missziónak a folytatása, következő nemzedéki, modern változata volt. ” A nyolcvanas évek elején ebben a körben mondta Vekerdi László Antall József világpolitikai elemzései hallatán: „ha én valakit egyáltalán miniszterelnökként elviselnék, az te lennél, Jóska. Neked kéne miniszterelnöknek lenned!” Teljesült Vekerdi László vágy a, igaz, ebbe a küldetésbe Antall József bele is halt. Amikor tagja lett ennek a társaságnak, Vekerdi László a sokadik nehéz időszakát élte meg. A Szépirodalmi Kiadó gondozásában 1970-ben megjelent, 1 Birtalan Győző: Együttlét Vekerdi Lászlóval. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és Könyvtárban a Vekerdi László-emlékülésen, 2010. szeptember 23-án elhangzott előadás. Megjelent a Természet Világa, 2013. augusztusi (internetes) változatában.
