Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 12. szám - Takáts József: Távirányítás vagy önállóság? (Csécsy Imre és Jászi Oszkár elmaradt levélvitája 1935-ből)
97 sabb eloszlása. Mire elérkezett 1945, Csécsy már nem „a korszerű gazdasági liberalizmus” , hanem a liberális szocializmus megvalósulásának lehetőségén töprengett. 27 Magáévá tette „mestere” eszméjét, amikor az talán már nem is tekintette a sajátjának. Jászi politikai-eszmei álláspontja ugyanis némiképp elmozdult a harmincas évek végétől kezdve. Kenyér és szabadság című, 1939-es oberlini beszédében például szerintem tetten érhető az elmozdulás. A szöveg középső része, amely a liberalizmus és szocializmus fogalmainak a pontosítását foglalja magában, nemigen tér el a szerző korábbi liberális szocialista fejtegetéseitől. Ám az a szakasza, amely a kizsákmányolás fogalmát értelmezi (szocialista témát nem szocialista nyelven, nem szocialista kontextusban), nekem újnak tűnik. Idézem: „Ha meg akarjuk állapítani az emberi munka kizsákmányolásának mértékét, nem az a fontos, vajon a termelőeszközök az állam vagy egyének birtokában vannak-e, hanem hogy milyen szintűek a reálbérek az illető társadalomban, mennyire védik az egyéni életet és az önkifejezés lehetőségét, miként semmisítik meg a politikai visszaéléseket, mennyi békés szabadidejük van az állampolgároknak, hogy az élet magasabb kulturális értékeit magukévá tehessék.” 28 Nem az számít tehát, keletkezik-e a tőke oldalán munka nélküli jövedelem, hanem az, hogy a munka oldalán megfelelő anyagi és szellemi javak keletkeznek-e. Ha megfelelőek a javak, elfogadható a társadalom. Ha jól értem, az idézett kijelentés a szocialista opció szociálisra módosítása Jászi politikai gondolkodásában, s egyfajta realista szemlélet térnyerése is. Még nagyobbat változott Csécsy politikai álláspontja és helyzetértékelése 1935 és 1945 között. Legjelentősebb, 1946-ban megjelent könyve, a Világos pillanat, ugyan a címével visszautalt 1935-ös előadására (amelyben fontos szerepet kapott e kifejezés), valójában azonban egyáltalán nem kapcsolódott egykori szövegének állításaihoz. A szerző bizonyára nem felejtette el, hogy előadásában megállapította: az elmúlt időszak demokráciáit a szocialista pártok buktatták el, mert számukra a többpártrendszerű demokrácia csak saját hatalomra kerülésük eszköze, nem pedig önmagában vett cél, 29 mégis úgy politizált 1945 után, mintha elfelejtette volna. Kis polgári radikális pártját, szervezeteit immár a szocializmust megvalósítani kívánó munkáspártok „segítő csapatának” tekintette. Azaz újra működésbe lépett a régi radikalizmus Rónai által jellemzett modellje. De talán nem egyes emberek – Csécsy és hazai radikális társai – helyes vagy helytelen konkrét döntéseit érdemes itt megfigyelnünk, hanem az ismétlődő strukturális helyzetet. Szabó Miklós idézett monográfiafejezetében Somló Bódog és Jászi ifjúkori marxizmusbírálatáról írta nagyon is találóan, hogy műveikben „a marxizmushoz való közeledést, egy kialakuló útitárs-viszony körvonalait [pillanthatjuk meg], amelyet a szerzők tudatosan vállaltak”. 30 Hasonló útitársviszonyba került később a munkásmozgalommal Jászi radikális pártja, 1945 után pedig a Csécsyé. Csak az övé immár nem a szociáldemokrácia útitársa volt, hanem a Szovjetunióból irányított kommunista párté. Jászi és Csécsy „politikai barátsága” 1948-as megszakításának történetét most nem beszélem el. Arra szeretnék csupán ideiglenes választ adni, miért nem követte „mesterét” a „tanítvány”? Jászi már 1947 közepén nyilvánosan (angolul) elhatárolta magát 27 Uo. 20. 1944. szeptemberi 5-i bejegyzése szerint a radikálisok és a marxisták abban egyetértenek, hogy a tőkés társadalmat meg kell szüntetni, a polgári életformának meg kell szűnni. Csak az előbbiek individualista, szabadságóvó módszerekkel akarják elérni ezt a célt, s nem szeretnének tervállamot. 28 Jászi Oszkár: Kenyér és szabadság . In: Uő: Marxizmus vagy liberális szocializmus . Párizs, Magyar Füzetek, 1983. 206. 29 Mindezt még világosabban elemezte Demokrácia című cikkének harmadik, a spanyol polgárháborúról szóló darabjában: Csécsy Imre: Demokrácia (Széljegyzetek). In: Uő: Radikalizmus és demokrácia . i. k. 145 – 146. 30 Magyarország története 1890–1918 . i. k. 929.
