Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 2. szám - Buda Ferenc: Az világol (vers)

31

Buda Ferenc

Az világol

Kilenc daru száll a Napba,

az aranyló alkonyatba,

kilenc madár – kilenc lélek.

Körülöttük égi fények.

Nádbugák mint lenge lángok,

belobogják a világot,

s kilenc daru – vagy kilencven –

tükörképe a vizekben.

Puszta mélyén két legényke

mosolyogva néz az égre.

Égi fények – földi árnyak.

„Nézd csak, nézd! Már merre járnak!”

Zizeg százezernyi nádszál.

Feketén az éj alászáll.

Messzi-messzi még a reggel,

s darvak jönnek új sereggel.

Két legényke arca fénylik,

mosolyuk felszáll az égig,

s míg a nap kifogy a lángból,

az melegít, az világol.