Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 12. szám - Zalán Tibor: Az ébredés kényszerei (vers)
4 a falfirkák közül Ezen az utcán már járt Ezt a tekintet et ismeri Csak nem ismeri fel Tudja hogy tartozik neki Tüdejében tart a gyulladás Ez sem könnyít a helyzetén És cserben hagyták Mégsem ő az ál dozat Csak nem tud felállni És az ürülékkel bor ított asz falton sem maradhat így Arcra borulva Összetört állkapocs csal Átázott ruházatban Föld del kevert vérrel a szájában De fel fog kelni Egyszer fel kell kelni mindenkinek Vagy úgy ma radni félhanyatt Heverve Mint ha a pókot nézné amelyik nyitott szájába ereszkedik alá a plafonról De az a szem már nem lát semmit Milyen a pók íze A csókod íze hely ett A holdban féreg kaparász Meghalt Ginger Baker olvassa a fehér szoba falának fe hér feliratát Soha nem volt köze hozzá Trilok Gurtut is merte Azok ütnek ő tanult dobolni Azóta ütnek a szívére néger kalapácsok kal Ő is meg fog halni jut az eszébe Én is meg fogok hal ni Íg y ebben a ragozásban túl frivolnak tűnik fel a tény H át legyint és elengedi A halál csak a túlélőknek es emény S ha ugatnak a halál kakasai hát hirdessék azt a hajnalt mely nem hoz ébredést Ahogy fészkelődik s ahogy a homály fészkelődik körötte
