Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Beke József: A Bánk bán legújabb szövegéről
121 Az EREDETI drámaszövegben a pártütők céljáról, vagyis Gertrudisnak a trónról való letaszításáról szólván Petur a vérében fetrengő királynő képére mutatva ezt kérdezi a Békételenektől: „Nem érdemes mászásra e derék szőlőgerezd?” Orosz László a kritikai kiadásban (459. o.) valószínűsíti, hogy Katona itt egy német műből átvett mondat egyik szavát félreolvasta, eltévesztette, így került szövegébe a „mászás” szó. Orosz László is, mások is (lásd a kötetben Margócsy István Utószavát) zavaros képnek nevezik a drámaíró fenti mondatát. Vajon miért? Talán mert ragaszkodnak a német szöveghez, illetve annak félreértéséhez? Pedig aligha kétséges, hogy Katona szövegében a kép Phaedrus régente nagyon közismert, A róka és a szőlő című meséjén alapszik. Ebben a magasan függő szőlőfürtért a róka igenis mászna, de nem képes fölmászni érte, és azzal vigasztalja magát, hogy úgyis savanyú a szőlő. A drámai szöveg e helyét Nádasdy helyesen értelmezi, de kár, hogy a költői kép eredetét, a mesét nem érinti jegyzetében (107. o.). Egyrészt azért kár, mert egy célzás az olvasók előtt is felvillanthatná a gyermekkorból ismerős meseképet, ugyanakkor utalna arra, hogy Katona honnan vette a képet. (Persze az sem kétséges – sajnos –, hogy Katona e szövege alapján a kapaszkodó róka emlékképe aligha idéződik föl a mai olvasó-, ill. nézőközönségben, ugyanis tudomásom szerint a mai óvodai nevelésben kevéssé szerepelnek a klasszikus mesék.) Kétségtelen, hogy Katona sokat merített más művekből, gyakran szó szerint, ezt a kritikai kiadás pontosan közli is, de az is igaz, hogy az átvételek során leginkább alakított, esetleg javított a szövegen. (Ezt nekem Orosz László többször így mondta.) Például a Tiborc panaszának e közismert részlete is átvétel egy német műből: „…kéményeinkről elpusztulnak [= elköltöznek!] a gólyák, mivel magunk emésztjük el a hulladékot is”. (Mellékesen említem itt, hogy a gólya nem hulladékon él, de a művészi igazság fontosabb, mindig felülmúlja a természetrajzit.) Csakhogy a németben nem szerepel kémény , s Katona éppen ezzel a kémény szóval tette magyarossá, nekünk igazán ismerőssé és kedvessé a képet. Jogosan feltételezhetjük tehát, hogy Katona a föntebbi „mászás-os” idézetben is a klas zszikus mese alapján módosította a németet s alkotta meg a maga költői képét, remélve, hogy a Békételenek is emlékeznek a mászni akaró rókára, s megértik, hogy a szőlőgerezd, illetve annak „leszakítása” a céljukat jelenti, a mászás pedig a cél eléréséért szükséges cselekvést, erőfeszítést. * A drámaszöveg mai nyelvre fordításának egy másik helyén, az 5. felvonásban is hiányolom az egyik klasszikus kép eredetére utaló jegyzetet. Ott Bánk így fogalmaz nádori, a királyt teljes joggal helyettesítő hatalma bizonyítékaként: „Itt dörgött markomban egy / Ország felébe mért ménkő csomó”. Az EREDETI szöveg jegyzete rámutat arra, hogy a „felébe = fölébe” ; ezt a „fordítás” is követi: „…egy ország fölé helyezett mennykő-köteg” .
