Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Fried István: Egy ifjú romantikus tévelygései (A gyötrődő és a többiek)
106 lemben, hogy azonosul az érzékelhető és a csupán álomiban létező világgal, a dél mítoszába komponálódik az álom, mely kiteljesíti a mítoszt. Ha a Helvilához majdnem epizodikusan emlékezik a keservek éjjeléről, az álomiban föltetsző látvány elkápráztatja a látomásban élőt, a déli tájak völgyei immár nem foszlathatók szét, a megszólításokkal élő beszélő megragadná az égi kellemű tüneményt, „kedvesem”-nek nevezi, az álomi talán lehetővé teszi azt, amit szerelmi halálnak, a végtelenségbe érésnek, a szerelem az éjben szituáltságnak lehet elgondolni. Ezáltal az északi költészet délálma, az álom „megelevenedése” egyben út a költészet tudattalanjába – a mindennél hathatósabb költői szó segítségével. Mielőtt az összegzés felé tartó korai Vörösmarty-költészet öntematizálására kitérnék, arról feltétlenül szót kell ejtenem, hogy miért lett (lehetett) fő problémája a Vörösmarty- kutatásnak az életrajz olykor meglehetősen egyoldalú és reflektálatlan ráolvasása a versekre; Perczel Etelka személye körül (róla ugyan nem tudunk eleget, több a feltételezés, mint az adatokkal alátámasztható ismeret) 21 oszlottak meg a vélemények: vajon minden bús vándorlással teli szerelmes címzettje-e a gyermekifjú leányka, vagy elképzelhető-e, hogy más „élmények” nyomán születtek meg az 1820-as esztendők elejére rögzíthető versek; és egyáltalában, Vörösmarty későbbi vagy egykorú levélrészleteiből milyen mértékben következtethetünk egy korábbi helyzetre, „ihletforrásra”; mennyire azonosítható egy valóban létező társadalmi szituáció (alacsonyabb sorsú nevelő – magasabb társadalmi fokon álló leányka) egy vers vagy verscsoport által körülírt érzelmi/érzelmes megszólalással. Tágabb értelemben véve: életrajz és líra egymáshoz viszonyítása egy romantizáló előadásra törekvéskor, az egyik függősége a másiktól, kiváltképpen XX. századi lélektani alapon, milyen mértékben igazít el, eligazít-e. Kétes értékű és mindig többféleképpen érthető emlékezésekből következik-e egy lírai tárgy értelmezhetősége; a húszas évek második feléből származó Vörösmarty-levelekből szabad-e, érdemes-e, célhoz vezető-e visszakövetkeztetni egy 1823-as, 1824-es szituáltságra? Egy a feltételezett eseményhez képest későbbi Vörösmarty-vers árulkodó-e a megelőző történésekre vonatkozólag? Gálos Rezső, majd Csányi László véleménye (akik Etelka mellett más ihlető leánykáról gondolkodtak) és Horváth Károly határozott álláspontja, 22 amely szerint csak Etelka létezett, senki más, abban azonban megegyezik (és ezt elismerik), egykorú, vitathatatlan, konkrét, „perdöntő” adatunk nincs a kérdés megválaszolására. Persze, hogy szükséges-e a lírai termést elemezve ezt a kérdést eldönteni, számomra „kérdéses”. Az nyilvánvaló, hogy ha bárki Vörösmarty Mihály olyan típusú életrajzának megírására vállalkozik, mint Kerényi Ferenc tette Petőfiről, szembe kell néznie ezzel a dilemmával. Jelenlegi ismereteink szerint legfeljebb a versekből kikövetkeztetett, meg21 „Gazdag házban, a nyomorúság ilyen gondjaival, az elérhetetlen egyre szebbé serdülő kisasszony közelében vásott úrfiakat nevelni, költői tehetséggel és ábrándokkal jogot memorizálni, nem volt könnyű dolog.” „Etelka nem volt szerelmes Vörösmartyba, neki csak imponálhatott a fiatal, tehetséges, a családban is deréknek becsült nevelő leplezetlen rajongása. Sajnálhatta, vonzódhatott is hozzá, akaratlanul kacér is lehetett, de mindvégig belül maradt az érzelmi előítéleteknek azon a körén, amelyet a család leereszkedően szeretetteljes részvéte diktált.” Tóth Dezső: i. m., 15–16., Horváth Károly szerint elképzelhetetlen, hogy Perczel Etelka (és Perczelék általában) a Zalán futása olvasásakor ne ismerték volna föl, ki Hajna „modell”-je. „Etelka (…) nagyon jól tudta, hogy ő a Múzsa.” Horváth: i. m., 248–254., főleg 253–254. Efféle (nem egészen jogosulatlan) feltevések azonban igazolhatatlanok, színesebbé, „regényesebbé” teszik a monográfiákat, de „tudományosan” kevéssé értelmezhetők és értékelhetők. 22 Horváth: i. m., 153–154.; Csányi László: Vörösmarty szerelmei . Szekszárd: Tolnai megyei Tanács V. B. Művelődési Osztálya, é. n., 19–45. visszafordítja a versek értelmezett utalásait az életrajzra, efféle fejlődésrajzot vázol föl: alkalmi szerelmek, biedermeier szerelem, a valóság és a képzelet szerelme, majd: érvek és bizonyság.
