Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 2. szám - Hász Róbert: Fábián Marcell és a táncoló halál
15 – Mindent hallottam tegnap! – Igazán? – Amit a nagymamával beszéltek. Tudom, mit terveznek. Ezek hazugságok, hamis vádak. A nagyi találta ki, hogy elüldözzék őt a háztól! Mert ő nem olyan tehetős, a két keze munkájával keresi a kenyerét, és a tetejében még olasz is! Kérem, detektív úr, mentse meg őt! – Csúnya dolog kihallgatni mások beszélgetését, kishölgyem. – Nem vagyok én kishölgy, kezeljen úgy, mint egy felnőttet, ha kérhetem! – Kisasszony, biztosíthatom arról, hogy nem… – Ne engedje, hogy a rendőrség kezére játsszák! Ártatlan, soha nem tenne olyat, amiket tegnap állított róla! – Az a gyanúm… – Én ismerem őt, aranyból van a szíve, a légynek sem ártana! A nagyinak igaza van abban, hogy milyen fájdalmat okozna nekem, ha történne vele valami, sőt, én azt tán nem is élném túl! – Szerintem kegyed túlzásokba esik… A lány megragadta a karját. Marcell úgy látta, mindjárt elsírja magát. – Belepusztulnék, ha többet nem láthatnám! Ő is szeret engem, érti? Szeretjük egymást, fel tudja ezt fogni? – Azon vagyok. – Hagyja őt megszökni, kérem, Fábián úr! Ne engedje, hogy visszatérjen ide Abbáziából, hogy letartóztassák és börtönbe vessék! Fogalma sincs róla, mi készül ellene. Ha van magának szíve, figyelmeztesse! Én nem beszélhetek vele, a nagymamám megtiltotta, hogy a közelébe menjek, figyeltet! Kérem, Fábián úr! Ha volt valaha szerelmes, értenie kell! Aztán fogta magát, és kirohant a személyzeti ajtón. Marcell egy pillanatig bámulta a magányosan lengő ajtószárnyakat, majd visszatért a teraszra. Amikor leült, Amália felvonta a szemöldökét. – Újabb patetico ? – De még milyen. – Szegény uram, Ámor vagy Hermész szerepét osztották magára? – Az utóbbi volt a postás? – Valami olyasmi. – Akkor az övét. – Reggel, amikor felébredtem, maga már felöltözve jött vissza valahonnan. Megtudhatom, merre járt? – Kedves háziasszonyunk, Emília kért tőlem egy szívességet. – Igazán? Nagyon rejtélyes. Fél óra múlva valamennyien lent álltak a kikötőben, és arra vártak, hogy a kis gőzös, az Albatro odafaroljon a mólóhoz, és leeresszék a pallót. Meleg volt, pedig alig múlt tíz. Amália igyekezett úgy tartani kicsi napernyőjét, hogy aprócska árnyéka mindkettejükre rávetüljön. A hölgyek kezében szaporán mozogtak a legyezők, mint megannyi tarka pillangószárny. Marcell vetett egy sóvárgó pillantást a fagylaltárus bódéjára az út túloldalán, de már nem volt idő kérni egy vaníliás kelyhet.
