Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Kovács Lajos: Ha az Istent megtaláljuk…; Első borom; Eladhatatlanul; Központ(oz)atlan; Versek pinceajtókra-ablakra (versek); Átizzadt nagymama-ingek; Egymesében három
50 a tenger néha partra vágyik s mint kimerült ember az üres ágyig – ha fölfalják egymást egyszer végül – az űr a semmibe beleszédül * A két part ütőerét tapintom Csönd van a hídon A visszatartott szívverés válasznak kevés kérdésnek több mint egy élet A hídon imbolyogva élek Takarékfényű éjszaka van Lenn víz fönn lyukas oxigénpaplan. Versek pinceajtókra-ablakra 1. Ajtószárny-triptichon: Vörösboros ima a lugasból Ázottan hadonásznak mint kifeszített vásznak széles bakator levelek Isten felhővel fenyeget széllel öklözi sátrunk. Hozzá fel sosem látunk csak féljük játékos kedvét s szeretjük mint a medvét a lomhát a szelíd lustát ki úgy tart felénk mustrát mint jótékony mesében: dörmög kicsit az esőben de nem rémiszt meg a ricsaj s nem dobál jégkaviccsal. Hagyd meg az érett zöldet hamváról lepöröghet gyökérig minden harmat itt a fények sem marnak de festegetnek lassan s töltenek mint a kasban nehéz cukrokat mézeket a szorgalom feltöltöget hozzádünnyögve halkan
