Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Zelei Miklós: Gyilkos idők (Epikus improvizáció, II. rész)
20 – Úgy másztok, mint az állapotos lapostetvek! – Betka csatár gyorsít. – Nyomás! Előre! Gyerünk! Gyorsabban, két tetű. A két kölök megáll a tanári asztal előtt. – Na, Marofka fiam! Kapjon a Bozsó egy jó nagy pofont. De akkorát, hogy zúgva szálljon, mint a győzelmi zászló. Marofka tipródik. Nézi Bozsót. Nézi a jobb kezét, nézi a bal kezét. Aztán mind a kettőt leengedi a nadrágja szára mellé. – Melyik kezeddel akarod adni? Marofka hallgat. – Döntsd el hamar, különben te kapod. Jobb? Bal? Marofka áll. Billeg egyik lábáról a másikra. – Mi lesz már? Durr! Marofka bámul ki az ablakon. – Na, ezt megkeserülöd – mondja Betka pedagógus. – Bozsó fiam, akkor te kezded. Durr! Durr. Bozsó egy elszánt lendülettel hatalmas pofont ad Marofkának. Talán nagyobbat is, mint amekkorát akart. – Így kell ezt. Hát te, Marofka fiam? Tűröd? Nincs kedved visszaadni? Hivatalos verekedés, tanári parancsra. Marofka pofonja elcsattan. Durr. – Elkezdődött. Bozsó, Marofka bámulja egymást. – Bozsó! Add vissza. – Marofka! Add vissza. – Bozsó! – Marofka! A pofozkodás felgyorsul. Marofka már vezényszó nélkül is leken egyet Bozsónak. – Állj! Adtam erre én parancsot, Marofka fiam? Marofka hallgat. – Adtam? – Nem. – Akkor ez önbíráskodás. Duplán kapod vissza. Bozsó! Két nagy pofont Marofkának. Megkapja. – Marofka! – Bozsó! Betka elégedetten nézi a pofozkodást. – Egy újjal se nyúlok hozzátok, mégis jó vörös a pofátok. Bozsó fiam, vágd orrba ököllel Marofkát. Marofkának elered az orra vére. Törölgeti. – Ezt meg azért, Marofka, mert ellenkeztél. Velem ne ellenkezz, hallod-e. Helyetekre, csirkefogók. Marofka, Bozsó beül a padba.
