Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Zelei Miklós: Gyilkos idők (Epikus improvizáció, II. rész)
13 – Nagycsütörtök este. – Sötétben. – Így is mondhatjuk. – Másik csütörtökön? – Másik csütörtökön nem, édes fiam. – Akkó nem minden csütörtökön? – Nem bizony. – Csak nagycsütörtökön? – Így igaz. – Az idén hány nagycsütörtök van? – Minden évben egy. – Az idén is? – Az idén is. – És mikor? – Holnap. – Ilyen hamar? – A húsvéti szent három nap első napja. – Szent, szent. Közbe a Vatikánba rohangásznak. Spionkodnak. Dollárt dugnak. Oszt mondja meg nekem, Pásztor, de semmi hazudozás, csak innest mitőlünk mennek a harangok holnap a Vatikánba? – A világ minden tájáról, édes fiam. – Ezt jól megszervezték, basszák meg! Most én micsináljak? – Térj meg, édes fiam. – Ne pimaszkodjon nekem, Pásztor! Szóval a kapitalista országokból is odamennek a harangok? – Igen. – Meg Jugoszláviából is? – Pontosan. – Amerikából? Ahun a Trúmann van. – Onnan is. – És akkor ezek ott tanálkoznak? – Igen. – Tanálkoznak, oszt beszélgetnek. Diskura! – Nem beszélgetnek. Némák. – Ez jó! Van egy utasításunk itt magának, Pásztor. A párt utasítása. Érti? – Nagy figyelemmel hallgatom. – A harangok innen tőlünk nem mennek sehova. Ez a pártutasítás, Pásztor. Érti? – Majd szólok nekik. – Ne próbálkozzon. Figyeljük. Hány harangja van, Pásztor? – Három. – Meg ne halljuk egyiket se! Pásztor apátplébános elmegy. Sódar elvtárs, a Jövő Daráló Hivatal első vezetője bemegy az irodájába, leül íróasztala mögé, itt megnyomja, ott bejön.