Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Zelei Miklós: Gyilkos idők (Epikus improvizáció, II. rész)
10 – És kész – mondja anyám. – Még szerencse – sír Tajtékné. – Akinek a fogkefédet is kölcsönadnád – mondja dr. Dupay Ibolya. – Olyan kell! – Igen! – Igen! – Igen! – A férjednek kölcsönadnád? – kérdezi dr. Dupay Ibolya anyámtól. – Ennek? – mondja anyám. Szavalja az Ady-költeményt: Úgy-úgy elborulni részeg szerelemben, Hogy bolond álmokban sem lehetne szebben. – Megismerkedtem egy vasutassal – mondja Fuscher. – Egy váltókezelővel, amikor jöttem a múlt szerdán a kisvonattal haza, és Puszta külső megállójában vártuk a répa brigádot. Sokat késtek, volt időnk magunkat jól kibeszélgetni. Másnap eljött. De büdös volt a lába! Hát én úgy kiábrándultam. Öntenek. Isznak. Rágyújtanak. Négy Csinszka. Négy Ady Endre. Négy Góg. Négy Magóg. A csucsai kastély ormairól a jövendőnek integet. Akárhol s bárkiért vágyódásba estem, Vér áztatta nyomom Párisban vagy Pesten, Mindig önnön vérem és soha a másé, Soha a levésé, mindig a mulásé. – Te mikor voltál Pesten? – kérdezi dr. Dupay Ibolya anyámat. Mert tudja, hogy csak a háború előtt. – A jövő nyáron biztosan kapunk beutalót – mondja anyám. – Tedd föl a Z ümmögő kórus t! – mondja Fuscher Anni. – Az olyan szép! Tavaszébredés. Rügyek, virágok. Hangulat. – Marha nagy itt a füst, lányok – mondja dr. Dupay Ibolya. – Legyen oly nővérkém valaki, és nyisson ablakot! Első szellőztetés. Harmadik üveg. Öntenek. Isznak. Rágyújtanak. – Néger a túloldalon! – kiált föl anyám, amikor nyitja az ablakot. Mind odarohannak. – Hogy került ide? – Itt még sose járt ilyen. Az első néger itt. – Tavaly volt egy görög. Valami Tanaszisz. Alig tudott magyarul. – A gyarmatok felszabadításáért küzdő Fekete-Afrika gyermeke – mondja dr. Dupay Ibolya. – Ezeket mind mi taníttatjuk. A mi gyerekeink meg helyhiány miatt elutasítva az egyetemeken. – De hogy jött ide? – Biztos a Bélay Anna hozta. Téeszdolgozó leánya! – mondja Fuscher Anni. – Orvosi egyetemre jár. Ezeket veszik föl.
